1992. október 5.

Atyám, egykor, mielõtt még Felséged életre keltette volna szegény lelkemben az emlékezést, megfeledkeztem arról, hogy ki alkotott. Abban a pillanatban, amikor meggyógyítottad emlékezetemet, azt kérted, hogy emeljem fel szememet az égre. Akkor rám ragyogott egy fénysugár, és Lelked mint emésztõ Tûz megpihent rajtam. Igaz Világosság, kimeríthetetlen Kincs, tiszteletet ébresztesz bennem, és mindent felülmúl a Te nagyságod!
Lehetetlen, hogy ne adjak hálát Neked és ne dicsõítselek Téged, gyengéd Atyám, mivel nyomorúságos lelkemen pihenteted Lelkedet és egyesíted Lelkedet velem!

Béke legyen veled! Én vagyok az, Jahve, a te Örök Atyád, aki bölcsességgel tanított téged. Én vagyok a Szent Isten, aki felkeresett nyomorúságodban és meggyógyított téged. Én szóltam hozzád álmodban, és amikor lehullt szemedrõl a hályog, megláttad a világosságot. Én tanítottalak téged leányom, ne félj tõlem! Csak akkor félj tõlem, ha elutasítasz és ellenem lázadsz. Én tanítottalak arra, hogy bizalommal élj jelenlétemben. Megmutattam neked végtelen gyengédségemet és mindannyiatok iránt érzett atyai szeretetemet. Én magam gyomláltam ki gyökerestül vétkeidet, és helyükbe a nekem adott területre ültettem kegyelmeimet. Bár lelked feljajdult, mintha tûz égette volna, folytatnom kellett utamat lelkedben és le kellett gyõznöm vetélytársaimat, akik veled laktak. Féltékeny szeretetemben gyümölcsökre cseréltem a vetélytársakat, és attól kezdve én lettem asztaltársad, a te gyönyörûséged!

Figyelj most leányom, aki enyém vagy! Írd le és mondd meg ezt gyermekeimnek:

Szívem mélyérõl kiáltok mindannyiótokhoz
Áldottak, akiknek fülük van a hallásra!

Ha nem lettek volna prófétáim, ki jövendölte volna meg, Fiam jövetelét? Azt mondjátok, hogy az igazság által és szeretetemben éltek. Akkor nemzedéketek miért hallgattatja el prófétáimat, és miért üldözi õket ugyanúgy, ahogyan õseitek? Végtelen irgalmamban újjáépítek egy várost népem számára. Vajon ezt a megújult várost azok vére árán kell-e újjáépítenem, akiket ti örökösen üldöztök?

Szentlelkemet úgy küldöm ma hozzátok, mint azelõtt sohasem, hogy megújítson benneteket, de meddig fog még e nemzedék ellenállni Szentlelkemnek? Mondjátok, élhet-e a test szív nélkül? Tudjátok, hogy Szentlelkem a Szíve annak a Testnek, amely az Egyház. Tudjátok, hogy Szentlelkem az Egyház lélegzete, az irántam, a ti Istenetek iránti buzgóság lényege. Szentlelkem az az édes égi Manna, amely a szegényeket táplálja.
Boldog az az ember, aki kinyitja szívét Szentlelkemnek. Olyan lesz, mint a folyó mellett növekvõ fa, minden évszakban új gyümölcsöt hoz, levelei sohasem száradnak el, hanem gyógyító erejük lesz.
Boldog az az ember, aki kinyitja szívét Szentlelkem számára. Lelkem kristálytiszta folyóként folyik szívébe és megújítja õt, mert élet és öröm fakad ott, ahová e folyó folyik. Nem olvastátok? Az élet folyója trónomból és a Bárányból folyik végig a város utcájának közepén.

Szentlelkem tartózkodik a rosszakaratú lelkektõl, de nyíltan megmutatkozik az ártatlanok, a szegények és az egyszerûek elõtt. Szentlelkem e lelkeket nagy örömmel fogja betakarni, Szent Társuk és Vezetõjük lesz. Amikor járnak, akadálytalan lesz járásuk, amikor futnak, nem botlanak meg. Ha halálos mérget isznak, nem árt nekik. Ha útközben légiónyi gonosz lélekkel találkoznak is, sértetlenül tovább jutnak. Szentlelkem azt a jóságot tanítja nekik, ami belõlem, örök szeretetem mélységébõl árad. Szentlelkem felveszi az ártatlanokat, a szeretet és béke egyességét köti meg velük, hogy erõsek legyenek és az Õ társaivá váljanak. Szentlelkem fel fogja emelni és úgy fogja vinni õket, ahogyan a võlegény emeli át menyasszonyát a küszöbön. Õ is a szentély falai mögé fogja vinni õket, ahol mérhetetlen gazdagság és sok misztérium van, amelyet szem nem láthatott még. Majd pedig ahogyan a Võlegény ékszerekkel díszíti menyasszonyát, Õ is feldíszíti õket királyi tudással, hogy örömüket leljék a trónban és a jogarban. Ó, mi mindent meg nem tesz értetek Szentlelkem!

Õ a ti életetek lendülete, Õ a ragyogó királyi korona, a szájamból származó szépség diadémja, az élõ Isten ragyogó dicsõsége, teremtésetek titkos kinyilatkoztatása. Találkozóimon Szentlelkem a ti szentbeszédetek zamata és a ti idõtök beteljesedése… Szívetek égõ Tüze õ, és misztériumaim magyarázója. Szentlelkem indít benneteket engem dicsérõ imára, és Õ nyilatkoztatja ki szíveteknek, hogy ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK. Felfedi lelketek elõtt, hogy én vagyok a ti

ti pedig az én leszármazottaim, az én ivadékaim. Boldogok a tisztaszívûek, õk meglátnak engem. Örüljetek és örvendjetek, nyíljatok meg Szentlelkem fogadására! Örvendezzetek és figyeljetek hangomra! Nyissátok ki szíveteket és meglátjátok dicsõségemet. Mint vigasztalásra váró gyermeket, úgy fog megvigasztalni benneteket Szentlelkem, akinek szeretete felülmúl minden emberi szeretetet.

Én, az ég és Föld Teremtõje mondom nektek, hogy Szentlelkem a Jegyese annak a mátkának, aki a Gyermeket tartotta karján. E Gyermeknek kellett megmentenie és megváltania benneteket. õbenne, az Õ Vére árán nyertétek el a szabadságot és bûneitek bocsánatát. Szentlelkem a Jegyese annak, akit olyannak talált mint körülzárt kertet, aki a legritkább erényeket hordta magában, aki lepecsételt forrás, aki az asszonyok közül a legkedvesebb és aki különleges tökéletességének tisztaságában fürdött. Szentlelkem föléje szállt, betakarta árnyékával, és megdicsõített engem, amikor õt tette ¹

Isten Anyjává,
az egész emberiség Édesanyjává
és a mennyország Királynõjévé.

Ennyire gazdag Szentlelkem.

Esõként árasztom rátok Szentlelkemet, most, ma. Én, Jahve, a Mindenható mondom nektek: ezt az ingyen adományt azért adom nektek, hogy irántatok érzett nagy szeretetemben megmentselek benneteket. A szeretet és a hûség száll most alá. Én, Jahve lehajolok az égbõl, hogy átöleljelek benneteket. Megmentõ segítségemet ajánlom nektek a magasból. Készek vagytok-e teljesíteni nektek adott törvényemet? Készek vagytok-e arra, hogy rám bízzátok lelketeket? Ne mondjátok, hogy érzéketlen vagyok nyomorúságotok iránt és nem válaszolok imátokra!
Ha lángra lobbannak országaitok, és tûz pusztítja el népeiteket, és ha a Föld lakói megízlelik a halál kegyetlenségét, az mind a ti nagy hitehagyástok miatt van. Kerültétek Szentlelkemet, aki áldásba akart öltöztetni benneteket. Kerültétek õt, aki szíveteket és testeteket arra indította volna, hogy örömötökben nekem, a ti Isteneteknek énekeljetek, de ti inkább hontalanok, koldusok, árvák akartatok lenni, és ma elvesztek a halál árnyékában.
Mennyire sajnállak … ó nemzedék! Még meddig teszel próbára? Szeretetem betölti a Földet, figyelmeztetéseimet ismétlik küldöttem, és bár igen nagy a szomorúságom és igazságosságom túlcsordul, még meg tudok engesztelõdni és elfogadom hódolatodat, ha felkínálod nekem. Kész vagyok Fiam kiontott Vére és áldozata árán megbocsátani neked, ha szívedbe

fogadod szavaimat. Szentlelkem most már hamarosan, igen hamar olyan erõvel lehel rád, ami hatalmas visszhangot kelt a világ négy sarkában, hogy emlékeztesse a Föld minden lakóját. Szentlelkem leheletét érezve akkor a Föld minden lakója nyomban arcra borul, és imád engem, az Urat, a Mindenhatót, a Magasságbelit. Végül az emberek mélyen meghajolnak a Bárány trónja elõtt, és fogadják az áldást a trónról.
És most én, aki téged teremtettelek és neveltelek, megkérdezem tõled, fogom-e hallani bûnbánatod kiáltását?