1997. február 18.
én Amenem,
Bátyám, Nõvérem és Barátom,
Atyám és Anyám,
én édes Illatom és Tömjénem,
Napfényem és Világosságom,
tündöklõ, soha meg nem szûnõ Lángom,
Lakomáim sorozata,
erõm és biztonságom Sziklája,
Kibontakozásom és Gazdagságom,
az örökkévalóságba vezetõ Kapum,
mi késztet Téged arra, hogy örömtõl repess
az elõtted lévõ porhalom láttán?
Tökéletes semmiséged indítja Szívemet arra, hogy repessen az örömtõl és vonja magára körülöttem álló angyalaim figyelmét.
az én Kelyhem…
Mit nem adnék meg annak, aki ily gyenge…
Legyen áldott futásod, melyet velem teszel meg a világban, mert sok lelket fog megmenteni. Hajoljanak meg még a hegyek és a dombok is, amikor hallják békeénekemet, melyet népemnek adok. Emlékeztesd õket arra, hogy megvédem a legszegényebbet. 1 Mondd meg nekik, hogy napjaitokban fel fognak virágozni az erények, és teremtésemre hamarosan egyetemes béke fog kiáradni, mert birodalmam tengertõl tengerig fog kiterjedni.
A vadállat rettegni fog színem elõtt, és ellenségeid, akik az én ellenségeim, a porban fognak csúszni.
Az Amen útban van, hogy emésztõ tûzzel megtisztítson minden népet, mert iszonyodom a hitehagyók tetteitõl. Munkához látott a menny, ezért hordozz engem mint ruházatot, hogy hirdesd találkozóinkon az Amen szavait! Kövesd lábnyomaimat, melyek vértõl áznak!
Szeretlek, gyermekem, fordulj meg és nézz rám, azután mondd, hogy te is szeretsz engem
.! A köztünk lévõ szeretet nem ér véget, szeretetem örökké tart. Igyekezz követni engem! Töltekezz szeretetemmel! Én, Jézus, megáldalak téged.
1 A lélekben szegényeket.
