1999. január 20.

Vassulám, mondd, van-e a világban vagy körülötted valami, ami tisztább és teljesebb örömet adna, mint az, hogy velem vagy, csak velem egyedül? Mit nyújt neked az én jelenlétem?

(Míg szavakat kerestem gondolataim kifejezésére, megéreztem a Szentlélek jelenlétét…)

- A boldogság látásának elõízét; - a Te dicsõséged szemlélését;
- bennem lakozó gyönyörûséget, amit a szentek kapnak érdemeikért, bár nekem nincsenek érdemeim;
- annak tudatát értelmemben, hogy természetfeletti világosságodban Te, az Isten, aki mindeneket betöltesz, de Téged semmi sem szoríthat határok közé, bennem lakozol;
- jelenlétedben örömöt, fényt, vágyódó sóhajokat érzek. Vágyom arra, hogy mindinkább belemerüljek a szemlélõdésbe és láthassam, amit szem nem látott és fül nem hallott…

Leányom, tarts ki mellettem, és mi együtt, karommal a karodban, miként a menyasszonyt vezeti apja vagy rokona az oltárhoz, hogy ott találkozzon võlegényével, úgy vezetlek majd én is országomba, hogy velem uralkodj ¹! Az örvendezõ angyalok körében, végtelen örömben vezetlek be az örök dicsõségbe. Az egész menny újból felkiált örömében, és így énekel:
“Isten munkálkodik! Hangosan kiálts, te Föld, odalenn! Örömmel kiáltsatok, hegyek! Királyi kegyében a királyok Királya örömét találta választottjában. Dicsérjük az Urat, aki õt teremtette! Magasztaljátok az Urat dicséreteitekben!”
Igen! Megengedtem neked, hogy halljad hangomat. Megengedtem, hogy szemtõl szembe láss. És miért? Miért kedveztem neked?

Hogy üzeneteiddel megmentsd nemzedékünket?

Hogy megmutassam nektek végtelen irgalmamat, és hogy azon keresztül, amit rád bíztam, a te szájaddal zengjek költeményeket minden lépésednél e nemzedék megmentésére. Szívem tömjéne és békéltetõ illata, nem vagy egyedül! Én, a te Urad és Szabadítód, veled vagyok. Egyházam ékessége, emeld fel hozzám a szemed, ² és légy áldott!

Megfosztottam-e valaha egy lelket szeretetemtõl és irgalmamtól?

Sohasem…

Eleshet-e a város ³, ha én élek benne? Nem olvastad? “Van egy folyó ⁴, amelynek kiáradása felüdíti Isten városát és megszenteli a Magasságbeli lakóhelyét.” Isten vagyok.

Én vagyok a kimondhatatlan gyönyörûségek Forrása. Végtelen irgalmam által Édenné szeretném változtatni lelketeket, alkalmassá akarom tenni Háromságos Szentségünk számára. Vissza kívánok vezetni minden lelket magamhoz, hogy eljuthassanak pihenõhelyükre.
Ezért Vassulám, készülj fel arra, hogy kedvemért megõrizd és megóvd tanításaimat. Látod? A Föld megadta termését, a hegyek ⁶ és a völgyek meghajolnak átvonulásom elõtt. E kinyilatkoztatáson keresztül az én hangom hallatszik. Ne törõdj a büszke szívûekkel! Ne feledd, kedvesem, nekem hatalmamban áll, hagy legyõzzek királyokat és országokat, ha azok akadályt jelentenének számomra.

“Miért nézitek irigykedve,
ti magas kúpok azt a hegyet, ⁷
amit Isten lakhelyül választott?
Igen, az Úr ott lakik örökre”. ⁸

Szentlelkem olyan szavakat mondott fülednek, melyek édesebbek a méznél, még a lépbõl csorgó méznél is. Ezek a szavak életre keltettek téged és másokat is a halálból. Látod? Tõlem való a szabadítás. Légy példakép mások számára, kedvesem, és szeresd Lelkemet, mert egy napon megadja fáradozásod bérét és … ne félj azoktól, akik azt hiszik, hogy hatalmuk van arra, hagy mindent leigázzanak, mert én veled és melletted vagyok.
Vassulám, újból arra kérlek, hogy légy olyan, mint kertemnek ⁹ lilioma, és árassz el illatoddal! Végy körül illatoddal, választottam! Sóhajtozva várok szeretetedre, rám hagyatkozásodra, pártatlanságodra! Ó te, akire rábíztam ezt a Szívembõl fakadó kincset! ¹⁰ Marad most karjaim között, hadd érezzem semmiséged illatát! És én neked adom az én illatomat, hogy te légy az én mennyországom! Tarts ki mellettem és amellett, amit ingyen adtam neked! Soha ne fáradj bele az írásba!

Veled vagyok. IC