2001. augusztus 20.

Vassula tudd, hogy én, Jahve szeretlek téged. Soha ne kételkedj jelenlétemben! ÉN VAGYOK van veled, és gyönyörûségét találja benned. Haladj! Kapni fogsz tõlem. Ebben a pusztaságban senki által ne engedd meggyõzni magad arról, hogy nem vagyok naponta veled! Imádj, és dicsõítsd Nevemet!

Boldog, aki magasztalja kimondhatatlan szépségemet, és rám szomjazik, mert tökéletes kertemmé lesz. És én benne fogok lakozni.

Leányom, állj ellen a gonosz támadásainak, ne végy tudomást róluk! Nevem mindenütt rád van nyomtatva, és önmagában már ez is felbõszíti õt. Igen, õ embereket használ fel, és örül, ha papok azok, akik rágalmat szórnak rád. A gonosz azonban halált hoz a bûnösre.

Bár a gonosz tajtékzik, mint a veszett eb, te, Vassulám, tedd az ellenkezõjét! Gyakorold a jót, keresd a békét, kövesd a szeretetet, ültess igazságosságot és erényt a bûn helyébe! Légy az én illatos tömjénem! Ne feledkezz meg arról, hogy kitõl származol! Tanításomat hirdetve meg fogod tapasztalni, hogy arra választottalak, légy az én mennyországom, mely fényes csillagokkal van telehintve. Ki vagy jelölve arra, hogy hozz hozzám más mennyországokat is, amelyekben megalapíthatom országomat.

Ó Vassula, a válság ideje most bontakozik ki a Föld felett! A Föld azt fogja learatni, amit elvetett. Az ördög kiönti rád okádékát, nemzedék. Rád önti minden megvetését, amit veled szemben mindig érzett. Kezedet sorra bemocskolta a gonoszság, a csalás, az igazságtalanság és a hitvány bûnök minden fajtája. De a kevélység, az önzés, a konokság, az istentelenség és minden rossznak tetõfoka, a végtelen sok rossz tetõfoka eloszlik, mint a füst és többé nem fog látszani, én fogom eloszlatni.
Csak várj és látni fogod!

Jahve a Nevem!