1998. október 15.

Uram, adj fülembe szavakat, és tedd alkalmassá szívemet megismerésükre! Igen, mert a Te Szavad, Uram, az én gyönyörûségem, az én örömöm, a bölcsek tudománya. Tartsd Szavadat mindig készenlétben ajkamon! A Te mennyei mannáddal töltsd meg szájamat!

Ó Vassula, nem írtam-e tele számodra lapok százait tanítással és tudással, hogy képes légy kifejteni az igazságot, és igaz szavakkal válaszolj azoknak, akik kérdéssel fordulnak hozzád? Én igazságos vagyok mindabban, amibe kezem belefog. Az én dicsõségemért fordulj most teljesen felém figyelmeddel, és ne engedd, hogy saját lelked diktáljon neked! Ne engedd, hogy bármi kettõnk közé lépjen! ¹ Isteni bõkezûségemmel nem ékesítettem-e fel lelkedet, amelyben lakozom? Nem láttad-e kegyelmeim gyümölcseit? Kedvesem, használd fel sok lélek megmentésére azt a kincset, amit rád bíztam!

Isteni tekintélyemmel meghívtalak, és hibáid ellenére megbíztalak azzal, hogy állítsd helyre házamat és az irántam való tiszteletet. Ha ²
És mondd, ki békített ki téged az Atyával, megmutatva neked és rajtad keresztül az Atya fenségességét és igazi képét? És ki tanított téged arra, hogy mi ³ vagyunk teremtésünk Võlegénye? Jóindulatom igen sok jelét adtam neked. Légy biztos afelõl, kedvesem, hogy én valóban meghívtalak királyi lakomámra. Amikor a Võlegény félrevonul menyasszonyával, hogy meghitten beszélgessen vele, és a Szívére vonja õt az esküvõi ünnepség után, vajon tiltakozna-e ez ellen a menyasszony?… Te tiltakoznál-e?

Tégy meg tehát mindent, amikor az emberek közé küldelek, most viszont töltsd az idõt velem, szent szemlélõdésben megpihenve bennem, és átengedve magad az én óhajom szerint! Ne gondold, hogy így kevesebb gyümölcsöt hozol! Jöjj, térj be Megváltód isteni örömébe!

(Urunk szeretetteljes szavai megnyugtattak.)

Ne feledkezz meg arról, kedvesem, hogy az igaz és tiszta teológia nem más, minthogy engem, a te Istenedet és az emberiség Szerelmesét szemléled. Légy áldott!