1991. május 25.

Jézusom, a Te tökéletességed és szépséged megigézett. Emésztõ szereteted legyõzte törékenységemet, és beleegyeztem, hogy szereteted áldozata legyek. Hogyan is tudnám visszavonni ígéretemet, amikor ennyi szépséget látok egyszerre? Jóságod naphosszat elbûvöl. Milyen vonzereje van a Te szeretetednek?

Lelkem kedvese, szemed látta dicsõséges fenségemet, füled hallotta szeretetem énekét, és én magam adtam meg neked világosságomat, hogy mindörökre az enyém légy. Neked adtam szögeimet és töviskoronámat, hogy megmutassam, milyen közel állok hozzád. Võlegényed lettem, és menyasszonyommá tettelek, hogy megosszam veled keresztemet mint hitvesi ágyat. Szenvedésem annyira magával fog ragadni réged, hogy hasonlóvá válsz majd hozzám, Võlegényedhez. Én vagyok Vigasztalód a szomorú napokban. Én választottalak téged, és nem te engem, hogy megmutassam neked kimeríthetetlen gazdagságomat.

Uram, mit kívánsz, mit tehetek Érted?

Hozd vissza népemet a szereteten alapuló igazi hithez! Imádkozz, hogy Egyházam egy legyen és mentes minden bûntõl! Engesztelj leányom, engesztelj a világ sok bûnéért és gonoszságáért, ami annyira bántja Szentséges Szívemet… Leányom és menyasszonyom, tekints Szabadítód Szívébe, tekints e Szívbe, amely megmentett téged! Vedd Szívemet, vigasztald meg azáltal, hogy szeretsz. Én Jézus, homlokon csókollak.