1991. február 6.

Uram, óvj meg engem ezektõl a gonosz támadásoktól! Védj meg, mert ki más védene meg engem? A Sátán arra biztatja az embereket, hogy fogjanak össze üzeneteid ellen és ellenem. Hagyod, hogy ezek a dolgok kicsússzanak a kezedbõl, Uram? Mi építünk a Te segítségeddel, õk viszont rombolnak. Hogyan folytassam? Senki vagyok, és ha nem állsz mellettem, bensõleg “meggyilkolnak”.

Virágom, fogadd békémet! Ne bánkódj! Melletted vagyok, és tudom, ó nagyon jól tudom, hogy mi minden történik az emberek szívében… ismerd fel azonban, hogy mindezek ellenére, én, az Úr lépek elõtérbe. Igen, arra gondolok, hogy az üzeneteken keresztül egyre inkább meghallják hangomat. És minél durvábbak hozzád az emberek, és minél inkább el akarják hallgattatni hangomat, annál hallhatóbb lesz.
Leányom, senki sem tartóztathat fel engem. Én, az Úr Jézus segíteni fogok neked, Vassulám! Ezt tartsd meg mindenkor emlékezetedben!

(Sírtam.)

Ne sírj… kedvesem, ne sírj… jöjj, bízzál bennem!