1992. április 23.

Istenem, dicsõségedet racionalizmus, modernizmus, szekták és ateizmus vette körül. Megszentségtelenítették szent templomodat és sárba rántották Szentséges Nevedet. Szentélyedet romhalmazzá tették. Keselyûk prédájára hagyták az utakon gyermekeid holttestét. Még meddig maradsz távol Uram? Sokáig?

PÁSZTOR!

Hol vagy? A hitehagyás felfalja juhaidat, és a racionalizmus lerombolja aklaidat. Szelíden, gyorsan lépj közbe, nehéz lenne már ennél jobban összetiporni minket. Szent Neved tiszteletére segíts meg minket Urunk, Szabadítónk! A Te néped, az a nyáj vagyunk, amelyet Te legeltetsz.

Pásztor?

Pásztor, még meddig? Miért nem jössz? Ó lépkedj sietve e végtelen romokon! Hitehagyás terjed ott, ahol Szíved idõzött… Elpusztít mindent, ami kezedbõl származik.

Pásztorom!

Hangosan kiáltok Hozzád! Erõnk véget ér! Mondd, meddig kell még várnunk? Elérkezett az idõ, hogy irgalmazz nekünk, meghallgasd sóhajainkat, és kiáltásunk elérjen Hozzád!

Lélek? Én, a te Pásztorod, lehajoltam lakóhelyem magasából. Letekintettem a Földre a mennybõl, hogy halljam bárányaim sóhaját és megmentsem azokat, akiket borzalmas halálra ítéltek. Ahogyan

Szavam

lámpássá lett a te lábad elõtt és világossággá utadon, úgy fogom elterjeszteni Szavamat minden nemzetben, hogy mindnyájatokat természetfeletti világosságomba vonjalak, hogy amikor útra keltek, akadálytalanul haladjatok, és amikor futni akartok, meg ne botoljatok. Szeretem azokat, akik engem szeretnek. Akik buzgón keresnek, meg fognak találni engem! Azért adtam nektek Szívemet, hogy szeressetek. Szeressetek, és nagy dolgokat viszek végbe bennetek.
Kicsim, eljövetelem közelebb van, mint gondolnád.
Vassulám, azért jövök, hogy minden szívben én uralkodjak.
Meghallgattalak. Ne legyen szíved nyugtalan és ne szenvedjen, mert semmi sem állhat miközénk! Kérlek téged, szeretett menyasszonyom, légy állhatatos és higgy, hogy növekedhess bennem! Megáldalak. Bennem élj!