1996. március 25.  Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

(Ezt az üzenetet március 20. és 25. között kaptam.)

Szolgálód vagyok, itt vagyok, hogy szolgáljak Neked, Felség. Nélküled semmi vagyok. Lelkem tiszta öröme, hallgatlak.

Kedvesem, jöjj és tanulj! Ki magasztalt fel engem leginkább? Megmondom neked: az új Éva magasztalt fel leginkább! Igen! Az Asszony, kinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, és fején tizenkét csillagból korona. ¹ Mert én, aki megteremtettem az eget és a benne lévõket, a Földet és a rajta élõket, a tengert és a benne élõket ² mindezek fölé helyeztem Õt. ³ A mennyország Királynõje mindenkor a Magasságbeli trónja elõtt áll. Nem kisebb az Õ nevének nagysága, mint a menny magassága a Föld fölött. Az Õ neve: világosságba öltözött. Hajtsa meg térdét az egész világ elõtte, aki

Isten Anyjának

szent nevét viseli! Megdicsõített, amikor szeplõtelen méhébe fogadott engem, a tiszta Bárányt, és szentélyt készített a Szentély számára. Jöjj és énekelj új éneket az õ tiszteletére! Tisztelje minden ember a Földön az õ Szeplõtelen Szívét, az oltárt, amelyben fogantattam és Istenóemberré is váltam. ⁴ Senki sem dicsõített meg engem annyira, mint a Napba öltözött Asszony. Igen! Szépsége olyan fenséges az õ tökéletes szeretete miatt, hogy amerre jár, meghajolnak elõtte a szigetek, a hegyek, a dombok, a völgyek és a források.
Ma is éppen úgy van, mint tegnap, hogy amikor a legtisztább szeretet keresztülhalad a Földön angyalaim kíséretében ó akiknek szeme, Atyám remekmûvének szépségén álmélkodva szüntelenül csodálja a csodálatost, a szûzek közül a legszentebbet ó, szeretettel közbenjár értetek és válaszol kéréseitekre.

Hadd mondjam meg: Szentséges Szívem a ti mennyországotok, teremtés. Szentséges Szívem, amelyet közületek oly sokan megtagadnak és visszautasítanak, a ti Mennyországotok, a ti Paradicsomotok, a ti Országotok, a ti örökségetek, Pihenõhelyetek az örökkévalóságra. Közeledjetek hát ehhez a Szívhez, amely ennyire szeret benneteket, és Szívembõl mérhetetlenül sok áldást árasztok szívetekbe, hogy lelketeket olyan széppé tegyem, mint a tavasz, hogy elefántcsonttoronnyá, mennyországgá tegyem lelketeket egyedül a magam számára. Hogyan kételkedhet az én szeretetemben bárki? Ó kedvesem, valahányszor szeretetemben kételkedsz, szomorúságomban elsötétül a Nap… Nagy szeretetemben ma Édesanyám Szívét szeretném nektek megmutatni

{Éreztem, mennyire ellágyult Jézus Szíve a szeretettõl, amikor azt a szót kiejtette, hogy “Édesanyám”}.

“Ó, Atyámnak remekmûve!” ⁵
Ó, Jahvénak magasztos remekmûve!
Szentlelkem jegyese!
Tündöklõ tabernákulumom!
A te Szíved,
szeretett leánya a szeretett Istennek, ⁶
egy a mi Szívünkkel!
A te Szíved az én körülzárt kertem,
az én lepecsételt forrásom!
A te Szíved forrás,
amely termékennyé teszi a kerteket!
Ó, te tiszteletreméltó Asszony,
a te Szíved az én trónom,
amelyen tiszteletet adtál nekem!
A Szívek Szíve,
amelyet a mi jelenlétünkben
és egész mennyei udvarom elõtt megkoronáztam. ⁷
Hogyan képes teremtményeim közül
bárki is megtagadni a te Szívedet?
Te, a hatalom bárkája,
aki erényekbe öltözött,
az én új énekem, ⁸ hárfám, fellegváram,
a te nagyszerûséged
magával ragadta az ég és Föld Teremtõjét!
Te, aki mindenkor jelenlétünkben voltál,
mindig oly közel álltál mindazokhoz,
akik hozzád fordulnak segítségért!
Hogyan süllyedhetett ilyen mélyre az ember,
és hogyan juthatott ilyen megtévesztõ útra,
hogy megtagadja a te Szívedet?”

Nem hallottad, teremtés, hogy én vagyok az õ Szívének Szíve, az õ lelkének Lelke? Nem hallottad, hogy a mi Szívünk eggyé ált? Szemléld az én megváltó Szívemet, szemléld az õ társmegváltó Szívét! Szemléld Szívem gyönyörûségét, aki hajnalként kelt fel, hogy megvilágítsa a Föld sötétségét! Szemléld a Királynõ Szívét, amely ragyogásában fényesebben világít az emberiség felett, mint minden csillag együttvéve! Tündöklõbb õ a Napnál. Egyedüli tökéletességében olyan ragyogó, mint az én dicsõségem. Szemléld Istened tabernákulumát! Szemléld, és nagyon becsüld meg, ahogyan én megbecsülöm trónomat!

Ne kérdezd: “Hogyan lehetséges, hogy a Magasságbeli ilyen magas trónt jelölt ki az Asszony számára mennyei udvarában?” Lásd, nemcsak angyalaim és teremtményeim Királynõjévé tettem õt, hanem õt jelöltem arra, hogy saját trónom legyen. Õ az ég és Föld Királynõje, a Királyok Királyának trónja, mert én, a mindenség Ura az elsõ helyet biztosítottam számára Szentséges Szívemben.
Arra született, hogy ragyogásom koronája legyen.
Arra született, hogy hordozó edénye legyen az igazi Világosságnak, aki Dávid házából testesült meg.
Arra született, hogy becsületem és büszkeségem legyen.

A Lélek velem és az Atyával együtt így szólt: “Mária, te kegyelemmel teljes, veled vagyunk. Egyet sem rejtünk el a titkok közül elõled. A mi leheletünk lesz a te leheleted, Mária, a mi dicsõségünk tiszta kiáradása, Mária, a mi jóságunk képmása, a mi békénket adjuk a te Szívedbe! Ebben a tökéletes Szívben fogok én, a Fiú diadalt aratni. A mi Szívünk ó az isteni szeretet lángoló kemencéje ó, lesz a te Szíved. A mi Lelkünk lesz te lelked, és magasztos kincs, Paradicsom lesz számunkra. A mi Lelkünk lesz a te lelked. Igen, mert aki hozzánk csatlakozott, annak egy a lelke mivelünk.”

Õ az, akit oly nagyra becsültünk, akit oly sokan visszautasítanak, pedig õ a ti szemetek kenete, sebeitekre a balzsam, a ti kérésetek meghallgatásáért õ az irgalmas könyörgõ az Örök Atya elõtt, õ a ti lelketek közbenjárója és szószólója.

Gyenge ember!… Szentlelkem jegyese a templomok temploma, az ígéret földje a gyengék és nyomorúságosak számára, õ örök világosságomnak tükre. Vigasztalótok vigasztalója, fájdalmatok enyhítõje… Mit mondjon az ember? Mit mondhat az ember saját sátrában? Miképpen találhat halandó testében mennyeit, amit Atyám mindenható keze adott, amikor a bûn súlya terheli lelkét? Ember, te világosság és értelem nélkül irányítod lelkedet. Nyisd ki szívedet ma, ember, és akkor háromszorosan szent, isteni világosságom felfedi mindazokat a misztériumokat, amelyek felmérhetetlennek tûntek elõtted, és meg fogod érteni, hogy kicsoda a Napba öltözött Asszony.

Egész lényed felemelkedik, szíved ujjongani fog és elragadtatásba kerül, amikor szemedrõl lehull a fátyol, hogy lásd az áldott szíveknek áldott Szívét, a szentek közül a legszentebbet, azt a Szívet, amely semmihez sem hasonlítható, amely határtalan szeretettel, tüzes izzással és fényes ragyogással lángol. Akkor majd megérted barátom, hogy mi az erény, és miképpen lettem én, az Isten, ebben az erényes szûzi Szívben Istenóemberré. Meglátod akkor Megváltód Édesanyját, a próféták Anyját, a tanítványok Anyját, a karizmák Anyját, a diadal Anyját, a határtalan kegyelem Anyját, az egyedüli megváltás Anyját, az igazi Szõlõtõ szõlõskertjét. Meglátod az utak útját, amely mindenkit hozzám vezet, a mennyországnak minden ember számára kitárt kapuját, melyen keresztül belépve mindenki örök életet nyerhet.

Nem vetted észre, hogy Szívem mennyire meghatódik és mennyire kedves mindenkor az õ Szívének? Hogyan tagadhatnék meg bármely kérést e szívtõl, amely Királyotokat a világra hozta? áldja minden hívõ az õ Szívét! Ha az õ Szívét áldjátok, azáltal engem áldotok. Tiszteletreméltó Királynõként fogtok beszélni róla, ha egyszer megismeritek. Emeld fel szemedet, teremtés, az õ Szívére, és megígérem, hogy szüntelenül növekedni fogsz a ragyogásban. Szíved fel fog emelkedni az õ Szívének kemencéjébe, szíved dobogni fog a gyönyörûségtõl és el fog telni vele. úgy fogsz belépni Szívébe, mint aki belemerül a szeretet óceánjába, mivel olyan nagy az õ Szíve gazdagsága, mint a tenger, amely kiárad feléd, te pedig feléje sietsz. Az õ Szívében van az ég és Föld minden gazdagsága, és mind a tiéd lehet!

Mivel még mindig éjszaka borítja lelkedet és szívedet, kelj fel! Kelj fel, és emeld szemedet az õ Szívének ragyogó látványára, amelyet oly sok próféta szeretett volna látni saját életében, de nem látta. Kelj fel, és énekelj új himnuszt a Szentháromság himnuszának! Énekelj, és mondd: “Fivéreim, nõvéreim, jöjjetek, hadd takarjon be benneteket a kegyelmek kegyelmének palástja! Jöjjetek, hadd takarjon be benneteket a Királynõ világossága! Jöjjetek, hadd árnyékozzon be bennünket õ, akit a Szentlélek árnyékozott be!” Nem hallottad, hogy eljönnek a népek az õ világosságához, és hogy eljönnek a királyok az õ hajnali fényéhez, amikor végül majd diadalt arat az õ Szíve az én Szívemmel együtt? Misztérium ez a szívében gazdagnak, de várva várt áldás a szegénynek és alázatosnak…

Ó jöjjetek még, mielõtt rátok zúdulna a bûn áradata! Jöjjetek ebbe a bárkába, amely meg tud menteni benneteket! ⁹ Ne legyetek olyanok, mint Noé idejében õseitek, akik nem figyeltek. Jöjjetek a bárkába, és megmenekültök a bûn viharos vizeitõl és attól, hogy elpusztuljatok a bûn áradatában. Jöjjetek, és legyetek az iránta tanúsított hûségetek szerint a Közbenjáró megígért gyermekei! Ha hûségesek vagytok hozzá, azzal nekem adjátok át magatokat. Minden tisztelet, amelyet az õ Szívének adtok, kiegészül és felszáll hozzám, mivel olyan teljes a mi egységünk. Az õ Szívét tisztelve, az õ fényében minden rendelkezésemet jobban megértitek, mert az õ Szíve fogja vezetni szíveteket, és kezeteket maga a kegyelem trónja fogja kezében tartani. Mennyire áldottak lesztek, ha újból és újból tiszteletet nyújtotok Szívének. Jöjjetek õhozzá, az áldotthoz, aki azzal nyilvánítja ki anyai szeretetét gyermekei iránt, hogy megmutatja nekik a mennybe vezetõ utat. Jöjjetek Megváltótok Társmegváltójához, aki felajánlotta, hogy az õ szeretettõl égõ Szívét is szúrják keresztül értetek. Jöjjetek, és tiszteljétek e Szívet, amely ég mint lámpás és ott világít Szívemben és Szívem mellett.

Ha azt mondjátok: “Nekünk nincs szükségünk az õ Szívére!”, tudjátok meg, hogy valójában azt mondjátok: “Nincs szükségünk az Úr Szívére!” Tanuld meg, gyenge ember, hogy Szentséges Szívem annyira egyesült a ti Édesanyátok Szeplõtelen Szívével, hogy tökéletes egységében e két isteni Szív egy Szívvé lett. ünnepélyesen mondom nektek: Ha az õ Szívét elismeritek, akkor nemcsak az én Szívemet ismeritek el, hanem az Atyáét is. Hiszen mondottam, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem. Hogyha én az Atyában vagyok és az Atya énbennem, akkor az én Szívem is az Atyában van, az Õ Szíve pedig az enyémben. Megtagadja Szavamat , aki azt mondja, hogy nem vagyunk elválaszthatatlanok és Egy.

Ne légy lelked rabja és ne engedd, hogy megnyerjenek a világ érvei! Mondd, melyik teremtmény szíve hasonló Szûz Mária Szívéhez? Nincs Szûz Mária Szívéhez hasonló szív! Õ kezdettõl fogva tökéletes, születésétõl ¹⁰ kezdve szeplõtelen és kegyelemmel teljes, kegyelmében felülmúlja angyalaim kegyelmét. Ezért kérdezték egymást az angyalseregekben: “Ki lehet ez a fátyla mögött?” “Miért hajolnak meg a hegygerincek köszöntvén õt, amikor elhalad elõttük?” “Ki ez, akinek nincs folt a Szívén és Isten tetszésére van?” “Láttátok, hogy Isten egész teremtése lesüti szemét, amikor elõttük elhalad?” “Kicsoda õ, aki olyan, mint a forrás, és kegyelmével termékennyé teszi a kerteket, kicsoda az élõ víznek ez a forrása?” “Kicsoda õ, akinek Szíve ennyire tiszta és telve van isteni szeretettel, éjjel és nappal, nappal és éjjel Isten után sóhajtozik és aki teljes egységben van a Magasságbelivel?” “Ki ez a Szûz, aki erényei és kegyelmei gazdagságában mégis olyan alázatos, hogy a magasságos Isten nem veszi le róla szemét?”
Sok angyalom elnémult csodálkozásában, és nem találtak szavakat…

Ebben a Szívben, a kegyelem mélységében fejtettem ki hatalmamat. Az ég és Föld Alkotója, a kegyelem Alkotója meglelte mennyországát a mennyben, kegyelmét a kegyelemben, hogy a rabszolga állapotába kerüljön. A csodálatos alázathoz jöttem, hogy én szolgáljak és ne nekem szolgáljanak. Én, az egész emberiség Megváltója, a megígért Messiás, eljöttem Szentséges Szívem tökéletes képmásához, hogy megosszam vele a bánatot, az örömet, a szenvedést, a vértanúságot, a csodákat, az árulást, a kínszenvedést, az ostorozást, a keresztülszúrást és a keresztre feszítést. Szívünk együtt adott jóvátételt.

Szent Édesanyám földi életének minden pillanata a szeretet, a segítõkészség, az alázat és a tisztaság himnusza volt. Kincs õ az én kincseimbõl. Ebbe a Szent Szívbe jöttem el, az én Szentséges Szívem képmásába és hasonlatosságába, hogy Istenóemberré legyek és kövessem lépteit . ¹¹ majd késõbb õ kövesse az enyémeket. ¹²Mondottam, hogy õ és én mindent megosztottunk egymással a keresztig.
A mi egységünk olyan bensõségesen teljes volt, hogy nem volt szükségünk beszédre, mert csupán Szívünkben érintkeztünk. Távollétemben nem kellett eljuttatnom hozzá szavaimat és gondolataimat. Szentlelkem egyedülálló hatalmában minden ismertté vált elõtte. Szûzi szívében mindenrõl tudott, mivel Isten az övé volt, õ meg Istené. Ily módon az örök Atya akarata volt az õ mindennapi tápláléka.

Ó teremtés! Lelkem mélységesen aggódik, amikor közületek oly sokan visszautasítják az õ Szívét! És angyalaim reszketnek ama nap miatt, amikor e népet vétkesnek nyilvánítom. De számotokra, akik tisztelitek és szeretitek õt, nyitva áll Szívének ajtaja, hogy rajta keresztül a mennybe jussatok. És azt fogom mondani neked, aki szereted és tiszteled õt: “Jöjj! A Földön oly nagy volt szereteted iránta, hogy ma lakóhelyedre jöhetsz, és leborulhatsz szent templomom elé”. ¹³ Teremtés, ez a nagy jel az égen ¹⁴ a Napba öltözött asszony, aki félelemben tartja a gonosz lelkeket, ez a nagy jel, amely megvilágítja az eget elûzve a sötétséget ¹⁵ nem más, mint az én Anyám. A sötétséggel szemben emeltem fel a Szent Szûzet, hogy lépteiteket vezetve, lángoló tûzoszlop legyen elõttetek éjszaka, nappal pedig Napotok legyen, hogy megvilágítsa ijesztõ sötétségeteket.

Azon a napon, amikor a Szentlélek által szûzi méhében fogantam, minden gonosz lélek megbénult félelmében, ugyanakkor a mennyben az égi seregek nagy sokasága énekelve dicsérte Istent:

“Dicsõség Istennek a magasságos mennyben,
és békesség az embereknek, akik kegyeinek örvendenek!”

Leszálltam tehát a mennybõl a mennybe, trónomról a trónomra… Igen, oda, ahol virágjában állt minden erény, és ahová magával ragadta Szentséges Szívemet tökéletes szeretetének illatával. A tökéletesnek Szíve páratlanul szeretetreméltó… Az õ Szíve, szeplõtelen fogantatásától kezdve szüntelen imádság, a jóvátétel tömjéne, folytonos imádás volt Isten elõtt. Ez az én szõlõskertem ¹⁶ akit Atyám erõs keze mûvelt meg, hogy meggyökeresedjen talajában az igazi Szõlõtõ.

Jöjjetek áldott Édesanyátok Szívéhez, amely fényes, mint a nappal! Jöjjetek, és fogadjátok végtelen sok kegyelmét, ami sugarakban árad kezébõl. Az én Szívem, amely telve van kegyelemmel és igazsággal, az õ kegyelemmel és igazsággal telt Szívében öltött testet. És most a mi eggyé vált két Szívünk le fogja gyõzni a keserves csapást, éspedig nem fizikai erõvel, nem is a fegyverek erejével, hanem szeretettel és áldozattal .