1991. augusztus 6.

Ments meg minket Jézus!
Várd meg Uram, míg minden gyermeked megtér eljöveteled elõtt! Trónod hamarosan leszáll közénk, de készen vagyunk-e mindannyian? Engedd meg folyódnak, amelynek vize felfrissíti a száraz városokat, hogy öntsön el minket! Uram, járj át minket! Árassz el minket! Ostromolj meg minket, és ha egyszer már bennünk vagy, városaid nem esnek el többé! Szenteld meg hajlékodat! Tégy istenivé ¹ minket!

A Felkent megáld téged és sürget, hogy imádkozz! Ne keseredj el! ² Elegendõ idõt adok nektek a megújulásra, de vajon megérti-e nemzedéked? Vajon készek-e megváltoztatni életüket? Látnod kell, gyermekem, hogy mennyi támadás ér engem nap mint nap. Meddig kell tûrnie Felkentednek e sértéseket?… Van-e valami mondanivalód számomra leányom?… Nem hallok tõled semmit!…

Kegyelem! Hozzám hasonlóan mindannyiunknak kegyelemre van szükségünk, hogy visszatérjünk Hozzád. Semmit sem tudtam Rólad Uram, és arról sem, hogy mennyire megbántottalak Téged Uram, ameddig kegyelmeddel el nem jöttél hozzám.

Imádkozz akkor testvéreidért! Megmondtam, hogy Szodomának nem lesz olyan rossz sora, mint e nemzedéknek. Emlékszel Ninivére? Nagy büntetés várt rájuk, de hallgattak Jónásra, az én szócsövemre, és a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig… mindnyájan böjtöltek. Megbánták bûneiket és megfogadták, hogy megváltoztatják életüket és szentül fognak élni.

“Vegyétek szemügyre az õsi utakat, és kérdezõsködjetek a régi ösvényekrõl, melyik volt a jó út?” ³

Keresd az igazságot leányom! Boldog az az ember, aki követi tanácsomat. És hadd mondjak még valamit. Én, a Felkent, körülveszlek benneteket tüzemmel és felemésztelek benneteket, hogy új életet adjak lelketeknek. Már csak kevés idõ van. Az irgalmasság és a kegyelem ideje majdnem véget ért. Nem titkolom el terveimet, és nem rejtem el Arcomat, hanem kinyilvánítom, mint eddig még sohasem.
És nektek, szeretteim, az a dolgotok, hogy menjetek és terjesszétek el ezeket az üzeneteket a második pünkösdrõl, és arról, amit a Szentlélek tanít.