1991. november 14.

Írország, figyelj! Ne szóródj szét még jobban!
Gyülekezz! Gyülekezzetek és váljatok eggyé!
Jöjjetek hozzám békében, és imádkozzatok együtt a békéért! Távolítsatok el szívetekbõl minden rosszindulatot, és ismerjétek föl, hol a béke, hol a szeretet és hol a szentség. Imádkozzatok azokért, akiknek vér csöpög kezérõl, mert nem tudják, mit tesznek.
Azért jöttem, hogy kiválasszam a nyáj javát, és megkérdezzem tõlük, készek-e egy kilencnapos általános önmegtagadásra?
Félelem fogja hatalmába keríteni ebben az országban a gonosz lelkeket!
Tudom, hogy sok a bûnötök, és csupán egy maradék viseli homlokán pecsétemet. Keresztülhaladtam rajtad, Írország, és megdöbbentem törvénytelenséged miatt. De nézd! Közel az óra! Országodat határvonal osztja ketté, de egészen belül a szíved is ilyen megosztott leányom, Írország. ¹ Építsétek újjá düledezõ házamat azzal, hogy békében gyülekeztek és nem tesztek különbséget egymás között az én Nevemben! Ne veszítsétek el bátorságotokat akkor sem, ha ti csak maradéka vagytok azoknak, akik hûségesek hozzám!
Az áldással együtt új bort hozok nektek, hogy megnedvesítse ajkatokat. Ne csüggedjetek! Üdvözítõtök már visszatérõben van hozzátok. Ti vagytok szentélyem téglái és egyszersmind házam építõi. Ha egyesültök és újra találkoztok, akkor létrejön az épület. Ha azonban megosztottak és szétszórtak maradtok, hogyan építsem fel azt, ami most romokban hever? Együtt van szükségem mindannyiatokra, hogy egységet alkossatok és újjáépítsétek házamat. Minden téglára szükségem van!

Az Egyház az én földi országom és az Oltáriszentség az én Egyházam szíve, azé az Egyházé, amelyet én adtam nektek. Egyetlen Egyházat hagytam számotokra, de alighogy eltávoztam, alighogy megfordultam, hogy az Atyához menjek, ti pusztasággá tettétek házamat. A föld színével tettétek egyenlõvé! És nyájam szétszéled.
Még meddig kell megosztottságotok kelyhét, a szenvedés és az elhagyatottság kelyhét innom? Ti olyan kelyhet nyújtottatok oda Szent Isteneteknek - akirõl azt állítjátok, hogy szeretitek -, amely nagy és mély, amely annyi keserûséggel és gonddal van tele, hogy szájpadlásom szárazabb lett a pergamennél, és ajkam kicserepesedett. Ez a kehely, amelyet e nemzedék nyújt nekem, olyan keserû, mint a méreg.
Nem egyedül küszködöm könnyeimmel, Szent Édesanyátok megosztja velem bánatomat, mivel az õ Szeplõtelen Szíve szeretetben egyesült az én Szentséges Szívemmel.
Hamarosan megújítalak azonban titeket tüzemmel. Szüntelenül imádkozzatok, mert közel már az óra! Megáldalak benneteket, szeretetem sóhajával megpecsételem homlokotokat.