1995. január 13.

Uram, úgy gondolod, hogy késlekedtem a beszéddel? Úgy hirdettem csodáidat, ahogy Te akartad? Jézus?

ÉN VAGYOK. Maradékom, az én békémet adom neked! Soha ne szomorodj el, amikor becsukják elõtted az ajtót! Veled vagyok, ezért ne aggódj, gyermekem! Soha nem tehetsz tanúságot rólam anélkül, hogy üldöznének. Bármit teszel, ha kicsinek és jelentéktelennek tûnik is, nem vész kárba. Megjelölöm az ösvényt, amelyen jártál, és attól kezdve az én mûvem lesz. Ezért, kicsim, bátorság, mindig veled vagyok… Így járt kedvedben Atyám.

Mit teszünk ma?

Imádkozz, írj és imádj engem! Soha ne hanyagold el azonban házi munkádat, amely szintén kedves elõttem! Ezt kérem tõled. Erõt adok neked, hogy mindezt elvégezve tudj tisztelni engem. Most pedig írjunk!