1994. augusztus 23.

Uram?

ÉN VAGYOK. Kicsim, fogadd békémet! Azért jöttem el hozzád, hogy egy kis vigasztalást kapjak szívedben. Szívemben van egy seb, amely elviselhetetlen… A vadállat követõi ma meggyaláznak engem szeretetem Szentségében. Elárulják, leköpik a Szeretetet és rátaposnak. Most az õ gonosz kezükben vagyok. Tudod-e, hogy mit jelent ez? Örök áldozatom van kezükben. Megköveznek engem. Megesküdtek egymás között, hogy eltüntetnek engem tabernákulumomból. Figyeld meg! Közel van a nap, amikor hivatalosan kijelentik, hogy el kell távolítani engem tabernákulumomból és üres cintányért kell állítani helyemre… és be fog teljesedni Dániel próféta jövendölése. Leányom, soha ne gyengülj meg hitedben és hûségedben, soha ne aludj, soha ne kételkedj! Pihentess meg, kedvesem, pihentess meg!… IC

Nemzedék! Nem mondhatod, nem, soha nem mondhatod Megváltódnak, amikor majd eljön az Õ napja: “Egyedül fekszem a földön, és senki sincs, ki felemelne.” Amikor majd tûzzel sújt le rád, megéget és kiszárít, és kertjeid éppúgy elszáradnak, mint szõlõid, ne mondd Megváltódnak, nemzedék: “Hozz valami enni és innivalót!”, hanem most tarts bûnbánatot és most hagyd abba a rossz felszítását és az istentelenekre pedig, akik Urunk örök áldozatát megszentségtelenítik és a halál a barátjuk, hevesebben fog ráesni a tûz, mint valaha, hacsak meg nem hallja az Úr bûnbánatuk kiáltását.