VÉGEZD EL MUNKÁDAT AMENNYIRE TUDOD, DE VIGYÁZZ, HOGY A JOBBIK RÉSZT EL NE HANYAGOLD!
1993. február 2.
Az Urat hívtam, de nem hallottam õt. Ez elszomorított. A csendet lépteinek zaja törte meg hirtelenül.1 Szemrehányással fordult hozzám.
Az én Lelkem van rajtad. Éjjel és nappal vártam rád!2 Tartsd tiszteletben szabályaimat! Miért akadályozod találkozásainkat? Most azt kérdezed, „meddig fog ez tartani?”3, amikor még csak néhány perc telt el. Én viszont több napon át vártam rád! Meddig kell még elviselnem téged? Azt mondod, örömed telik abban, hogy közel vagy hozzám. Nyomorúságos vagy a jóra! Gyenge kis teremtmény, ne feledd, ki segít állva maradnod! Jóságosan bántam veled és Támaszod voltam. Magyarázd meg hát távolmaradásodat!
Adj még egy lehetõséget a szegénynek és ínségesnek! A Földön semmi másban nem lelem gyönyörûségem, csak jelenlétedben!
Akkor válaszd azt, hogy velem légy! A Szívembe hívtalak meg, nem ügyek intézésére!
De ki fogja elvégezni ezt a munkát?
Nem ismerted be bûnödet!4
Beismerem, hogy vétkeztem, mert nem tartottam be szabályaidat.
És vétkeztél, mert nem voltál hûséges hozzám! Valld be!
… és, mert nem voltam hûséges Hozzád.
Mondd:
Uramat fogom dicsérniés lelkem egyedül érte fog élni,
egyedül õt fogom szolgálni,
és ajkam egyedül Neki fog énekelni,
szívem egyedül õrá fog figyelni,
és szívem most egyedül Érte dobog.
Amen.5
Képes-e a por engem dicsérni? Tud-e dicséretet mondani nekem? Nem, addig nem, amíg Lelkem nem él ebben a porban. Nélkülem semmi vagy. Az én világosságomból árad szemedbe a világosság. Meg foglak tanítani arra, hogy engedelmeskedj nekem, mert a földdel teszlek egyenlõvé, térdre kényszerítelek. Máskülönben hogyan látnak meg engem? Szentségre 
akarlak vezetni. Sikerrel fogom koronázni minden tervemet, ezért ne tagadd meg tõlem, hogy találkozzam veled. Végezd el munkádat, amennyire tudod, de vigyázz, hogy a jobbik részt el ne hanyagold! Hagyatkozz rám, hogy támogassalak és erõsítselek. Imádkozz! Mi ketten? 
