1991. szeptember 15.

Támaszkodj rám! Lelkem áldottja, az én békémet adom neked! Írd!
Ó Jeruzsálem!¹ Tekints kelet felé és nyugat felé! Tekints észak felé és dél felé, és én ott vagyok! Bizony mondom neked, hogy újból kiárasztom rátok Lelkemet, és látni fogjátok képmásomat mindenütt a Föld színén. Amit elterveztem, az meg fog történni, és amit megmondtam nektek, az be fog teljesedni. Jöjj a közelembe, és hallgass figyelmesen! Ma egészen küszöbötökig jövök, és magammal hozom a béke zászlaját. Azért jövök Jeruzsálem, hogy megmentselek. A zászlón írás látható: “Hûséges és Igaz”², “a királyok Királya és az urak Ura”³.
Hallom-e tõled, Jeruzsálem: “Királyom, Te vagy az, akit imádnom kell”, vagy továbbra sem veszel tudomást arról, aki békéjét ajánlja neked… most? Felismeritek-e ezekben az utolsó napokban, a büntetés napja elõtt Szentlelkemet, aki teljes dicsõségében száll alá a magasból, hogy veletek lakozzék? Egész életedben gúnyoltad törvényemet nemzedék, és lázadóan elfordultál tõle. Felkészülsz-e végre, hogy találkozz velem, a te Uraddal? Hamarosan keresztül vonulok városodon!⁴ Hamarább, mint gondolod! Ezek lesznek utolsó figyelmeztetéseim. Bizony mondom neked:

Ébredj mély álmodból!
Vesztedbe rohansz!
Rázd le a port, amely befed téged,
és kelj életre a halálból!

 

Az idõk vége ⁵
közelebb van, mint gondolnád!

1.) Hamarosan, igen hamar, váratlanul megnyitom szentélyemet a mennyben, és miután lehullik szemedrõl a fátyol, meg fogod látni ott mint titkos kinyilatkoztatást, az angyalok, a trónok, az uralmak, a hatalmasságok, az erõsségek ezreit, amint leborulnak

a szövetség ládája körül.

Akkor egy lehelet érinti meg arcodat, és megrendülnek az ég erõi. A villámlást mennydörgés követi, és

 

“olyan szorongattatás ideje következik,
amilyen még nem volt soha,
amióta nemzetek vannak”⁶,

 

mert megengedem lelkednek, hogy végignézze életed minden eseményét. Sorra felfedem mindegyiket. Meg fogod tudni lelked nagy rémületére, hogy bûnöd miatt hány áldozatnak folyt ártatlanul a vére. Majd lelked tudtára adom, hogy sohasem követted igazán törvényemet. Úgy fogom felnyitni a szövetség ládáját mint könyvtekercset, hogy megtudd, mennyire szembehelyezkedtél a törvénnyel.

2.) Ha ezek után még életben maradnál és meg tudnál állni lábadon, lelked szeme olyan ragyogó fényt lát majd, mintha sok drágakõ csillogna és kristálytiszta gyémántok szikráznának. Bár angyalok ezrei állnak közeledben a csendességben, mégsem fogod õket tökéletesen látni, mert az a fény ezüstös arany páraként fogja betakarni õket. Lelked csak alakjukat fogja látni, arcukat nem. Majd lelked a ragyogó fény közepén meg fogja látni azt, amit egykor a pillanatnak abban a töredékében, teremtésed pillanatában látott…

Meglátja Õt, aki elsõként
tartott kezében,
a szempárt, amely elsõként látott téged.
Meglátja annak kezét,
aki megformált és megáldott téged…
Meglátja
A gyengéd Atyát, a ti Teremtõtöket
félelmetes ragyogásba öltözötten.
Az Elsõt és az Utolsót,
Õt, aki van, aki volt, és
aki el fog jönni,
a Mindenhatót,
az Alfát és az Omegát,
az Uralkodót.

Meg leszel törve, ahogy felébredsz, és szemed az enyémre szegezõdik, amely olyan lesz, mint a lobogó tûz ⁷. Szíved akkor vissza fog tekinteni bûneire, és lelkiismeret-furdalásod lesz. Nagy szomorúságot és fájdalmat fogsz elszenvedni törvényszegésed miatt. Rádöbbensz, hogy folytonosan megszentségtelenítetted Szent Nevemet és visszautasítottál engem, Atyádat. Félelemmel telve fogsz remegni és borzongani, amikor meglátod magad mint feloszló holttestet, amelyet férgek rágnak és keselyuk marcangolnak.

3.) És ha lábad még mindig megtart, megmutatom, hogy mit dajkált lelked, az én templomom és lakóhelyem életed folyamán. Nagy rémületedre látni fogod, hogy a viperát szeretted Örök Áldozatom helyett, és lelked mélyén annak a vészt hozó undokságnak adtál helyet,

az istenkáromlásnak,

amirõl Dániel próféta beszél. Az istenkáromlásnak, ami elvágta hozzám fûzõ égi kötelékeidet, és szakadékot nyitott közötted és közöttem, a te Istened között. Amikor ez a nap eljön, lehull szemedrõl a hályog, észreveszed majd, milyen mezítelen vagy, és bensõd mennyire kiszáradt föld… Boldogtalan teremtmény, lázadásod és a Szentháromság megtagadása hitehagyottá és Szavam üldözõjévé tett. Panaszodat és jajgatásodat csak magad fogod hallani. Mondom neked, gyászolni és sírni fogsz, de panaszodat csak a te füled hallja majd. Én csak úgy ítélhetek, ahogy nekem meghagyták, és ítéletem igazságos lesz. Ahogy Noé idejében volt, úgy lesz most is, amikor megnyitom a mennyet és megmutatom nektek a

szövetség ládáját,

mert az emberek “a vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit”⁸ Ugyanígy lesz azon a napon is. És mondom nektek, ha azokat a napokat nem rövidítené le Szent Édesanyátok, a szent vértanúk közbenjárása és az a sok vér, amit Ábeltõl, a szenttõl kezdve ontottak ki a földre szent prófétáim, egy sem élné túl közületek!

Én, a ti Istenetek, egyik angyalt küldöm a másik után, hogy hirdessék, letelik irgalmasságom ideje, és közel van földi uralmam. Elküldöm angyalaimat, hogy tanúságot tegyenek szeretetemrõl “a Föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek”⁹. Elküldöm õket mint az utolsó idõk apostolait, hogy hirdessék: olyan lesz a földi ország, mint az én országom odafönt, és Lelkem fog uralkodni örökkön-örökké¹⁰ közöttetek. Elküldöm szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék ebben a pusztaságban:

 

Féljetek engem és dicsõítsetek,
mert eljött az idõ,
hogy ítéletet tartsak!¹¹

 

Országom váratlanul jön el hozzátok. Ezért van szükségetek mindvégig az állhatatosságra és a hitre.
Gyermekem, imádkozz a bûnösért, aki nincs tudatában romlásának! Imádkozz és kérd az Atyát, hogy bocsássa meg a bûnöket, amelyeket folytonosan elkövet a világ! Imádkozz a lelkek megtéréséért! Imádkozz a békéért!