1992. július 28. Görögország (úton Rodosz felé)

Uram erõsítsd meg városodat¹ az ostromok ellen, erõsítsd meg szentélyedet, mert olyan néppel állok szemben, amely azt mondja a látnokoknak, hogy „Ne láss látomást!”; a prófétáknak: „Ne jövendölj nekünk az igazságról!”; és szeretett lelkeidnek: „Átkozottak vagytok!” Vajon nem olvasták, hogy „Minden meghasonlott ország elpusztul, és nem állhat fönn egyetlen meghasonlott város vagy ház sem”?² És ha a Sátántól való, hogy ezrek térnek meg az „Igaz élet Istenben” címû üzenetedtõl, az ajkadról való felkent üzenettõl, amelyet Lelked adott, akkor ki által tértek meg szent papjaik?

Újból és újból elmondom nektek, hogy az emberek minden bûne és káromkodása bocsánatot nyer, csak aki Szentlelkem ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot. Aki Szentlelkem ellen beszél, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon sem a másvilágon .³ És a te szíved ne aggódjék! Veled vagyok. Jöjj Vassulám! Én és te, te és én, együtt. Érted? Fogadd békémet! Mi ketten? Jöjj!

1992. augusztus 2. Rodosz

Áldott legyen az Úr, az én Sziklám, aki úgy bánik velem mint személyes tanítványával!

Vassula, szeress engem és hirdesd szeretetemet! A te Urad szól, a Szent, akirõl azt állítod, hogy szereted. Megáldalak, gyermekem!

1992. augusztus 6. Rodosz

Felkértek, hogy a TV-ben tegyek tanúságot.

Barátom, kicsi barátom, ne habozz, hirdesd üzenetemet és bízzál! ÉN VAGYOK veled van. Keresd Szentséges Szívem gazdagságát, és terjeszd illatomat! Szívem kimeríthetetlen szeretet. Vedd békémet és fogadd Szentlelkemet! Tisztelj és dicsõíts engem!