1992. október 15.

(Csatlakoztam a zarándokokhoz, akik Lengyelországba, Csehszlovákiába, Oroszországba és Rómába készültek.)

Áldott Édesanyánk mondja:

Béke legyen veled Vassulám! Ne feledkezz meg arról, hogy én vezetem ezt a zarándoklatot! Csak annyit kérek tõled, hogy hallgass Jézusra, és hagyd, hogy minden úgy történjen utadon, ahogy történik. Engedd, hogy Jézus rajtad keresztül munkálkodjon és beszéljen. Kicsim, te még nem értetted meg, hogy mennyire szeret téged Jézus. Áldjad õt! Az én Szívem igazán egyesült az Övével, és végül a mit két Szívünk fog diadalmaskodni. Mi ketten?

Igen! Dicsõség legyen Istennek!

1992. október 16. Oroszország, Moszkva,

Mindenható Uram, áldott legyen a Te Neved! Most, a mai napon beteljesedett Szavad. Azt mondtad nekem 1987-ben: „Menj el nõvéredhez, Oroszországhoz!” Itt vagyok lábánál. Azt mondtad: „Szeresd õt, ahogyan én szeretem!” Itt vagyok, hogy szeressem, és ha azt akarod, hogy szolgáljak neki, meg fogom tenni. Csupán add ki parancsodat!

( Az Úr közölte velem parancsát, de ennek nem kell ismertté válnia a többi zarándok elõtt, és egyelõre senki elõtt sem.)

…Becsüld meg azt, amit mondtam neked! Értsd meg, hogy nagy tervem van Oroszországgal! Gyermekem, fogadd békémet! ÉN VAGYOK veled van.