1990. augusztus

Uram?

Én vagyok. Vassulám, boldog vagy-e, hogy ily módon együtt lehetsz velem?

Ó, igen, Uram! Dicséret legyen Nevednek!

Imádkozz többet! Ez a tanácsom. Állandóan imátokra várok. Áldásom van rajtatok szüntelen.

(Jézus megkért, hogy találomra nyissam ki a Szent Bibliát, és írjam le, amit megmutat nekem.)

Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.¹

A te rendíthetetlen erõdre van szükségem.

Hallgass rám! Imádkozz! Ne aludj!

Rád nézhetek elmélkedés közben?

Imádkozz!

(Imádkoztam.)

Újból imádkozz hozzám!

Hangold rá lelkemet a Te Lelkedre! Ámen.

(Jézus gyorsan megadta nekem az ima kezdetét, azt, amelyet Õ választott. Azt hiszem, régebben diktálta nekem.)

Gyermekem, kedvesem, mit meg nem tennék érted! Felneveltelek, és most ismerd fel, kihez tartozol! Légy boldog!

Ez több mint boldogság!

Akkor mutasd ki! Kinyitom szájadat, és beszélni fogsz.

(E szavak tolultak ajkamra:)

Ejtsd el a rókákat², amelyek kipusztítják éppen virágzó szõlõskertjeidet!

Hamarosan leszáll egy dicsõséges trón! Felfedem rejtekhelyüket, és eltûnnek, megsemmisülnek. Hamarosan eljön a leszámolás ideje, csak várj és figyelj!… Bõséges táplálékkal fogom felfrissíteni a földet, és csupa jóval töltöm el maradékomat. Örökké tartó szeretettel szeretlek benneteket, és kitartok irántatok érzett szeretetemben.

Engedd meg nekem, te, aki soraimat olvasod, hogy neveljelek. Ha elfogadod tanításomat, visszahozlak magamhoz, örökbe fogadlak, és megtanítalak törvényemre. Megvigasztallak, ahogyan az anya vigasztalja gyermekét. A Szeretet szeretetet kér.
Vassula, szerezz nekem örömet! Imádkozd a Hiszekegyet, és közben nézz rám!

Igen, Uram.

Figyelek.

(Imádkoztam.)

Helyes! Jöjj! Mi ketten?

Igen Uram, mi ketten.

Rhodos, 1990. augusztus 4.

Virágom, béke legyen veled!
A tûz és az igazságosság hamarosan leszáll - az Ecclesia új életre kel, a Föld lángba borul.