1987. december 17.

Vassulám, hadd vegyem igénybe füledet, hogy hallj engem! Hadd vegyem igénybe kezedet, hogy leírd beszédemet! Majd hadd vegyem igénybe elmédet, hogy megtöltsem tudásommal, és megtöltsem egész lényedet a Bölcsességtõl való tanítással! Fogadd el ajánlataimat, szeretett barátom, és akkor olyan mértékben fogsz haladni, ahogy elterveztem.
Szeretném irgalmam örökké tartó emlékét hagyni e nemzedék és az eljövendõ nemzedékek számára, Vassulám.
A Szívem kincstárából származó gazdagságot nem fogják neked tulajdonítani, mert te semmit sem tudtál kezdetben, amikor az emberiség Szerelmese meghívott téged, mivel egész tested még a sötétségben feküdt. Én a szentek Ura vagyok, de a nyomorultaké is. Rád tekintettem és megszerettelek… Engem irgalmamról és Szívem gyengédségérõl ismernek. Arról ismernek, hogy a gyermekek az én gyengéim.
Örvendj ezért leányom, mert királyod leszállt trónjáról, hogy háromszor adja lelkedre a feltámadás csókját. Csókjaim édességétõl megmámorosodva lelked most dicséreteket énekel nekem, dicsõítve Szerelmesedet. Tudtam akkor, hogy egyetlen rád vetett pillantásom azonnal megpuhítja saját akaratod keménységét és összetöri szíved kérgét. És így tettem… Ó, mit meg nem tettem volna egy ilyen törékeny lélekért, hogy tökéletes lelki egységre vigyem istenségemmel és velem egy lélekké tegyem! Megkértelek, kedvesem, hogy építs magadban szent templomot, oltárt abban a városban, melyben mi ² felverjük sátrunkat, annak a szent tabernákulumnak mását, amelyet kezdettol fogva elõkészítettünk. És te így tettél, hûséges kis barát. Ezért volt képes a Bölcsesség segíteni neked és rajtad keresztül ezer más léleknek. A Bölcsesség nevelt téged és sok más embert, ez isteni mu által csodálatos útra vezetve mindenkit. Ez a mu túláradó szeretetem bizonyítéka.

Ó Vassula! Vigaszom! Elhatároztam, hogy megosztom veletek országomat. Ez a szeretet, ez a lelkek iránti szomjúság a Szívemben ég! A szeretet vitt engem a keresztre, nem törõdve a szégyenével. Szeretetem visz hozzád most, nemzedék! Az egyik legalkalmatlanabb teremtményt hívtam meg közületek, aki nemcsak a Szentírást nem ismerte, hanem akaratomat sem. Botrány volt õ annak idején szentjeim és angyalaim szemében. Ily nyomorúságos lelket felkelteni a halálból, isteni Szívemre emelni és királyi udvaromba vinni olyan jel, amit nem kellene figyelmen kívül hagynotok! Jel ez a ti maradékotok számára, hogy növekedjék bizalmatok.
Tanuljátok meg, hogy én minden lelket meghívok, hogy hagyjon fel helytelen életmódjával, forduljon felém teljes szívével, és részesülni fog dicsõségemben.
Jöjj kedvesem! Én, Jézus, szeretlek!