1991. január 9.

Sírtam a hamis vádak miatt, amelyeket X. Y. mondott rám, és amelyek oly sok kárt okoznak.

Virágom, ez is az én keresztem , de engedd meg, hogy úgy bánjak veled, ahogyan nekem tetszik. Szereteted úgy ér hozzám, mint a tömjén. Ha hirtelen erõs korbácsütés ér, gyermekem, ajánld fel nekem, én jóra fordítom. Vannak nemzetek ¹ , amelyek közel állnak a háborúhoz, érted?
Kicsim, ajánld fel nekem szenvedésedet, mert a haragos indulat fellángolni készül. Fogadd békémet! Bízzál bennem Vassulám! Ne feledd, hogy én megerõsítelek! És ott van melletted angyalod is, hogy megvigasztaljon, és bekötözze sebeidet.
Most azonban engedd meg, hogy rajtad hagyjam keresztemet! Bátorság leányom! Keresztem súlyos és rád nehezedik, de tudom, hogy mindvégig készségesen fogod viselni. Én, az Úr, megáldalak, és a mennyben megjutalmazlak téged.

Dániel, az õrangyalom:    Jézusod szeret téged! Én vagyok az, Dániel. Ne feledd, hogy az Úr pihenést nyújtott neked, ugye most te is meg akarod pihentetni Õt?   Vassula, tégy eleget kérésének, és engedd meg Neki, hogy szenvedésekkel sújtson téged! Nagy árat kell fizetni a békéért! Sok élet forog veszélyben! Milyen gyakran terhel meg az Úr téged ennyire?

Nem túl gyakran.

Dániel:   Nem, nem túl gyakran. Ha néha mégis megteszi, fogadd el, és ne akarj minden áron megszabadulni tõle! Vassula, ezek az áldozatok nem hiábavalók. Megerõsítenek téged. Maradj Isten szeretetében!

Dániel, a te õrangyalod

(Mosolyogtam. Angyalom mindig meg tud nevettetni. Mondatain mosolyogtam, annyira jellemzõek rá.)