2000. szeptember 28.

Dávid király mondta:

“Szolgáidat a te szavad neveli” ¹

²És valóban így van, mert íme!
Kit láttatok? Kit hallottatok? Kiváltságos embert a hozzá hasonlók között? Filozófust vagy a teológiai akadémia magas rangú tagját? Talán királyi bíborba öltözött, gazdag embert láttatok, aki jártas a világi tudományokban? Nem? Kit hallottatok tehát, amikor elmentetek, hogy meghallgassátok õt? Tekintélyt viselõ embert? Ó nem! Mert azok, akik magas helyekre ülnek, és felettetek uralkodnak, nincsenek felkenve a prófétaság olajával. Tehát kit hallgattatok az elmúlt években? Egy szívet? Igen! Ti egy szív miatt jöttetek, hogy lássátok és hallgassátok. Az én Szavaimból formált szívet, amely legyõzi a gonosz hatalmakat és az ördög uralmát, dicséretben és dicsõségben emeli fel Nevemet, amely megvigasztalja a csüggedõt és a bajba jutott embert, és amely az én Szavammal táplálja az éhezõt.
Azért jöttetek, hogy bûnbánó szívet lássatok, amelyet én formáltam Szavammal.

Igen, szolgáimat az én Szavam neveli, és én mind a mai napig trónusomon ülve igazgatom azt a várost, és hívom a járókelõket:
“Ki határozta el, hogy bennem rendezi életét? Ki készült fel arra, hogy megváltozik, eljön hozzám és bennem lakozik? Jaj a gyáva szíveknek, jaj a közömbös szívnek, jaj a büszke, a konok szívnek! Bûneiknek súlya a pokolra juttatja õket!

Ma újból eljövök hozzád, nemzedék, megmentõ Szavaimmal nevellek és felkenlek, hogy képes légy a jóra. Ne légy olyan, mint a kiszáradt fa! Jöjj hozzám, én felvirágoztatlak, és jó lesz a gyümölcsöd. Jöjj hozzám, megérintem az ajkad, és jóság csordul róla, te pedig megszabadulsz a haláltól .”

És így is van. Ne kérdezzétek ezért: “Kinek a megbízásából jött, hogy nekünk beszéljen?” ³ Én magam vagyok az õ megbízója, és azért jött, hogy megmondja a gúnyolódóknak: “El foglak ûzni benneteket székeitekbõl, és fel fogom emelni az alázatosakat, hogy elküldjem õket e kereszténységét vesztett nép evangelizálására! ⁴ Fájdalmasan felsóhajtottam, míg elhaladtam e gúnyolódók elõtt. Lelküket teljesen elborította a csalán.

Amikor ránéztem szõlõskertemre ⁵, amelynek gondozását Fiam, Jézus Krisztus rájuk bízta ⁷, újból hosszan felsóhajtottam.
“Hol van a finom borok lakomája? Hol van a gazdag és ízes ételek, a finom, szûrt borok lakomája? Ez lenne az a hely, ahol egykor ezernyi szõlõtõ virult?

Ó nemzedék! Mily nagyon sajnállak! A szegénység csak karnyújtásra van tõled, és utána koldusként jön a szükség ⁶.
Egyél mézet {Isten Szavát}, mivel az jó. Mondottam: A kaptárból csorduló méz édes és megment téged!” Azonban senki sem figyel igazán, csak egy maradék hallgatja buzgón. Házat épített a Bölcsesség, és drágalátos Vérrel fizetett meg érte.

Hirtelen feltámadt azonban a Sátán bosszúja, hogy lerombolja a házat: “Kit küldjek e romboló munkára? - kérdezte. Elküldöm a vadállatot, hogy döntse romba és ossza meg, gyalázza meg és törölje el azt, ami szent…”
Amikor feltûnt az ellenfél, én házam segítségére siettem, de az Egyház tisztségviselõi közül senki sem hallgatott meg igazán.

“Ez csak magánkinyilatkoztatás, nem kell figyelmet szentelni neki!” - mondták. Pedig az én hangomat eltitkolni halálos bûnt jelent! Újból és újból megszûrni és átvizsgálni engem, elrettentõ bûn a szememben! Egy napon majd így szóltok hitetlenségeteket mentegetve:
“De lásd, mi ezt nem tudtuk. Nem tudtuk, hogy megbántjuk irgalmasságodat.”
Ti valóban megbántottátok irgalmasságomat! És nemcsak irgalmasságomat bántottátok meg, hanem lehetõvé tettétek hitetlenségetekkel a gonosz hatalmaknak, hogy tért hódítsanak és kifosszák az a házat, amelyet Fiam drágalátos Vére árán vásárolt meg.
És mily módon, mily leleményességgel jártátok körül Szavaimat azért, hogy magyarázatot adjatok saját hitetlenségetekre! Nem veszitek észre, hogy az én székemet foglaljátok el? Nem látjátok, hogy ezzel az egész emberiség ellenségévé váltok?

Mert ha lebecsülitek prófétáim által adott Szavam értékét és hátráltatjátok õket, azzal megakadályozzátok, hogy akaratomat kihirdessék népemnek. Megakadályozzátok, hogy egybegyûjtsék és egyesítsék Fiam házát. Nem hallottátok?

Látomás ⁹ nélkül elvadul a nép,
de boldogság a sorsa, ha az elõírást tartja ⁸

Azért az emberért imádkozom, aki így kiáltott fel Hozzád:

“Elvesztettem minden reményemet,
amit a világban kifejtett erõfeszítéseim miatt tápláltam!”

Mondom neki: “Nem küszködtél eredménytelenül. Nincs tetszésemre ez a megosztottság, mert súlyos bûn, de az egység nem elérhetetlen.”
Sok szívbõl fakadnak elferdített szavak, de nem szólok-e én is hozzátok? Forduljatok hozzám, ha elcsüggedtek!…. “Szolgáidat a Te Szavad neveli”, mondta Dávidnak az én Lelkem, ti pedig felismeritek õket mondanivalójukról és arról, hogy mi mellett szólnak. Ez a nemzedék sorvadóban van, ezért miért ne lépnék közbe ekkora hitehagyásban? A pusztító feldúlja szõlõskertjeinket, kifosztja a Szentírást, és ti tudjátok ezt. Ne lépnék tehát közbe? Nézzétek, miként zokognak ábeleim a pusztaságban! Békeköveteim éppoly keservesen sírnak szívetek keménysége miatt, miként Fiam sírt Jeruzsálem felett, amely üldözte a prófétákat…

Még meddig, Uram?

Míg meg nem tanulják, miként kiáltsák:

“Áldott, aki az Úr nevében jön!” ¹⁰

Neked pedig ezt mondom, Vassula: Gyönyörûségemet lelem benned, ha figyelemmel kíséred és nem felejted el Szavaimat, melyek neveltek téged és rajtad keresztül másokat is.
Tartsd nyitva a szemed, és szemléld Szavaim felmérhetetlen kincsét és csodáját!
Mondottam, Vassulám, hogy dicsõségem világosságának szemlélése felülmúl minden teológiát. Van-e nagyszerûbb dolog a világon, mint elmerülni Istenedben és örvendezni az Õ jelenlétében? Mi nagyszerûbb annál, mint látni engem, az Istent? Az beszél veled, aki fenségbe és hatalomba van öltözve. Én felülmúlom a dicsõséges magasságokat, felettük uralkodom, ezért szüntelenül oda kellene emelned tekintetedet, hogy megmenekülj. Erre kellene megtanítanod ezt a nemzedéket!

Menj és mondd el tetteimet, hogy e nemzedék megnyissa felém a szívét, én pedig megnyissam számára az erények kapuját. Kiálts az Egyházat õrzõ pásztoroknak és kérdezd meg tõlük:
“Megízlelte-e valaki ott a mi Urunk édességét és jóságát? Van-e valaki itt, aki tudásban felülmúlja Istent?” Ha “igennel” válaszoltok elsõ kérdésemre és “nemmel” a másodikra, akkor miért üldöztök engem? Én könyörögtem, ti pedig ítélkeztetek. Én felragyogtattam felettetek jóakaratomat, de ti gõgöt és ellenségességet kínáltatok nekem. Zörgettem ajtótokon, de nem engedtetek be, és láttam, amint meggyõzõdtetek arról, hogy ablakaitok is zárva vannak. Nem adtatok helyet Uratoknak.

Dicsérjem-e most beszédeteket és azt a szóáradatot, amit gyülekezeteimben mondotok nekem? Hiszen ezek a szavak konganak az ürességtõl! Milyen szándéknak szolgáltok? Alázzátok meg magatokat, még mielõtt megbetegedtek! Az én Szavam legyen a ti nevelõtök, tanácsadótok és gyönyörûségetek! Akkor élni fogtok…