1991. október 25.

Uram?

Én vagyok.

Uram, köss most még erõsebben magadhoz és ne engedd, hogy azért bántsanak, mert ökumenikus életet élek. Köss szívedhez engem, és jártomban a Te világosságod legyen vezetõm! A Te Lelked õrködjék felettem, amikor lefekszem, és indíts arra, hogy lelkem a Te Lelkedet szólítsa, amikor felébredek. Hadd tegyek úgy, ahogyan Te, hadd kedveskedjek Neked! Tedd buzgóvá szívemet, hogy Téged keresselek, hogy mindent megtegyek, amit megfogadtam Neked. Emlékeztess Uram minket arra, amit nekünk adtál. Te egyetlen, szilárd, Szent Egyházat adtál nekünk, amely nem pusztán kövekbõl áll, hanem Szentlelked tölti be. Te egyetlen erõs pásztorbotot adtál, nem kettõt és nem hármat vagy szilánkok halmazát. Hova vezet mindez?

Vassula, hadd mondjam meg neked mindenekelõtt: a bántalmak, melyekkel téged illetnek, engem érnek. Ezért ne add fel! Hordozd keresztemet, az egység keresztjét nemzettõl nemzetig, és légy az én visszhangom!
Népem emlékezetének felfrissítésére elküldöm Szentlelkemet, hogy emlékeztesse õket, mutassanak egymás iránt kölcsönös szeretetet, ami majd békét teremt és kölcsönös megértést. Elõzõ üzeneteimben kértem tõletek, hogy hajoljatok meg. De ki az, aki ma kész arra figyelni, amit Szentlelkem mond?
- Maradt-e közöttetek jó ember?
-Van-e valaki, aki valóban engem keres?
-Lehalkította-e valaki a hangját, hogy meghallja az enyémet?
- Ki az elsõ erényes ember közöttetek, aki kész meghajolni és a háttérben maradni, hogy engem lássanak?
-Ki kész közületek arra, hogy meghajtsa fejét és engedje, hogy az én fejem váljék láthatóvá?
-Van-e közöttetek olyan nagylelkû ember, aki lehalkítja hangját, hogy meghallja Atyámhoz könyörgõ imámat?

A büszkék vára porhalommá lesz, gyermekem. ¹
Összeomlik büszkeségük és dicsõségük, amikor Lelkem megostromolja õket. Csak várj, és meg fogod látni.
Írd:
Valóban figyeltek?
Valóban figyeltek arra, amit mondok?
Amit mondok nektek, az békét jelent enyéimnek és barátaimnak. Ha mától fogva lemondanának esztelenségükrõl, mindannyian megérthetnék. Kéznyújtásnyira van szabadító segítségem azok számára, akik fenntartás nélkül szeretnek és félnek engem, és a dicsõség fog bennük élni. Találkozhat a szeretet és a hûség, megölelheti egymást az igazságosság és a béke. A hûség a Földrõl az ég felé száll, az igazságosság pedig lehajol az égbõl. Boldogsággal ajándékoztalak meg benneteket, de mit hozott talajotok termésként? Igazságosság járt mindig elõttem, és béke követte lábam nyomát. Mondhatom-e ugyanezt rólatok is? Ki ad kárpótlást megosztottságotok éveiért?
A mesterkéltség és a szónoklat nem érdekel engem.
Nem téveszt meg a színlelés és az ajkak imája.
Ó leányom, szeretném, ha különösen azok értenék meg, akik Sebeimben élnek, hogy nagy az én szomorúságom, és azért voltam velük inkább szigorú, hogy képessé tegyem õket arra, hogy a Lélek szerint beszéljenek és ne a betû szerint. Természetfeletti világosságommal szeretném megtölteni lelküket, hogy az én szememmel lássák a dolgokat, ne az övékkel, hogy az én isteni világosságommal lássák a dolgokat, és ne az õ világosságukkal. Engem úgy ismernek, hogy hûséges vagyok és igaz, és ez nem azt jelenti, hogy mivel bennük nincs hûség és igazságosság, azért én is kevesebb hûséget, igazságosságot és békét mutatok majd irántuk, és nem sietek segítségükre.
Még ha valamennyien elfordulnak is tõlem és utaimról, én hûséges és igaz maradok ². Lelkem azon fog munkálkodni, hogy helyreállítsa a békét a testvérek között. Keresztem és Sebeim által egyetlen Testben foglak egyesíteni benneteket, hogy

körül dicsõítsetek engem, és le fog dõlni a titeket elválasztó kerítés. “Átok nem lesz többé benne” ³ , és áldozatom trónja a helyére kerül.
Úgy jöjjetek hozzám mint kisgyermekek, hogy felnyissam lelketek szemét és meglássátok, milyen reményt hordoz felhívásom

Áldj engem, leányom! Jöjj!

Áldott légy Uram!