1990. március 29.

Virágom, az én békémet adom neked. Mindvégig hordozd keresztemet! Soha ne feledkezz meg irántad való nagy szeretetemrõl, amelyet ember nem adhat meg neked . Mindig emlékezz szelíd uralmamra! Gyönyörûségemet lelem abban, hogy ily módon vagy közelemben. Kegyes voltam hozzád, tehát örvendezz!

Vassula, azelõtt nem imádkoztál, és nem is szerettél engem. Nem vádoltalak szárazságod és irántam való ellenséges magatartásod miatt, hanem részvétbõl felemeltem lelkedet a mélységbõl. Gyermekem, ezt emlékezetedbe kellene vésned! Én, az Úr szeretlek! Jöjj, egyszer majd mindent teljesen megértesz. Emeld most rám tekintetedet és mondd:

“Dicsérjük az Urat! Dicsõítsük az Urat!”

Én, az Úr megáldalak.

Késõbb, este:

Uram, hol vagy? Nem látlak!

Kicsim, a szívedben vagyok!