1991. február 7.

Üzenet a világ számára:

Béke legyen veletek! Jézus vagyok. Én vagyok a Reménység, amelyet a világ keres. A Reménység, amelyet keresnek, a közelükben van. Csupán ki kell nyújtaniuk kezüket az ég felé, és keresni a mennyei dolgokat. Kereshetnek engem, és válaszolok nekik. Nem rejtem el Arcomat elõlük, és tekintetemet sem veszem le róluk. Szemem mindenkire figyel, és vigyáz minden lépéstekre.

Lelkem valóban betölti az egész világot, hogy eloszlassa ezt a sötétséget, és reményt nyújtson azoknak, akik tapogatózva haladnak ebben a végtelen éjszakában. Szeretteim, mivel a ti otthonotok a menny, és zarándokutatok a Földön vezet, okkal örvendezhettek és reménykedhettek.

Ó teremtés! Levenném-e rólad halotti lepledet anélkül, hogy életre keltenélek? Vagy én, aki életet hozok, vissza küldenélek-e a halálba? Irgalmasság vagyok. Szeretet vagyok.
Tekints az égre, és figyeld az idõk jeleit!
Azért jövök, hogy sorra összegyûjtsem a nemzeteket, megmutassam minden embernek Szent Arcomat, és emlékeztesselek benneteket szeretetemre. De látjátok, a bajok elkezdõdtek, ahogyan szülési fájdalmaitok is. Mivel hívõk lettetek, tanúsíthatjátok, hogy mindaz megvalósul, amit a Szentírásban olvastatok: Lelkemet bõséggel árasztom ki az emberiségre a sötétség e végsõ napjaiban. Oly dolgoknak lesztek tanúi, amelyeket korábban hasonlatokban és példabeszédekben kaptatok. Tanúi vagytok a Sátán kegyetlenségének, de megígérem nektek, kis gyermekeim, hogy szenvedéstek (ami erõsödni fog) után hamarosan öröm következik, és a szülési fájdalmak árán megszületik közöttetek a Szeretet!

De ma aggodalommal nézek a magasból e nemzedék bûneire, amelyek túltesznek Szodoma és Gomorra bûnein, mert a ti reménységetek alapja egy hamis krisztus. Gonosz, lázadó, vérrel szennyezett ez a nemzedék, és a Sátán árnyékában él. Ó nemzedék! A te kifinomult, állítólagos bölcsességed valóban kirekesztett engem, mert szíved felfuvalkodott, megtelt gõggel, és egyenlõnek tekinti magát velem, a ti Istenetekkel.

“Vajon mondod-e majd gyilkosaid elõtt is:
,Isten vagyok’, noha csak ember vagy,
s nem Isten, azoknak a kezében, akik átszúrnak?” ¹

Utcáidon már vér folyik. Gonoszságodban olyan dolgokban reménykedsz, ami nem én vagyok. Emberekre alapozod reménységedet, és nem rám. Olyan gazdagságra, amely nem ment meg téged. Figyelmen kívül hagyod azt a kincset, amelyet én kínálok fel neked a mennyben. Elvárásaidat arra az emberiségre építed, amely hazug, mert azt hiszed, hogy mindent meg tudsz oldani saját emberi erõddel. Te {Isten ezt a szabadkõmûves felfogásra vonatkoztatja} valóban nagy gazdagságra tettél szert serényen kereskedve, de holnap meg fogsz halni .

Kevesen vannak, akik azt kérdezik: “Mi lehet annak oka, hogy az Úr és az õ Édesanyja hirtelen leszáll hozzánk?”, és papi lelkeimnek csak kis maradéka szentel figyelmet rendszeres megnyilatkozásainknak. Megmondtam, hogy “elküldöm hírnökömet, hogy elõkészítse elõttem az utat” ² , és Édesanyám, aki a ti Édesanyátok is, pontosan ezt teszi. Az Írások beteljesednek, és bizony mondom nektek, hogy váratlanul eljön az, akire ábeleim és jákobjaim vágyódtak. Belép templomába, hogy elpusztítsa a káinokat és az ézsaukat, akik tönkretették és lerombolták Egyházamat. Ti gépiessé tettétek házamat, azt a házat, amelynek az imádság házává kellene lennie! Rablók tanyájává tettétek házamat! Hogyha én a “Szent Isten” vagyok, ahogy ti ³ mondjátok, hol marad a tisztelet, amellyel tartoztok nekem? Ha valóban Mesteretek vagyok, hol az irántam tanúsított megbecsülés? Ha Istenetek vagyok, miként imádtok és tömjéneztek engem? Hol az irántam tanúsított hûség? Hogyan lehetséges, hogy nem tudjátok felismerni az idõk jeleit? Hogyan lehetséges, hogy nem értitek meg a mennyei dolgokat? Hogyan lehet, hogy már nem hisztek csodáimban? Miért üldözitek ábeleimet és jákobjaimat, ha nem is nyilvánosan, de titokban? Én is megjelenek, ahogyan Szent Édesanyám. Lelkeken keresztül nyilvánulunk meg sok nemzetben, de jelenéseink untatnak, sõt bosszantanak benneteket. “Milyen fárasztó ez” ⁴ , mondjátok, mert ti a mai napig nem értettétek meg a mennyei dolgokat, amelyeket ábeleim és jákobjaim megértenek. Nem, ti nem értettétek meg szeretetemet, és azt a tiszteletet sem, amellyel Édesanyámnak tartoztok.
Ti a hitre buzdítotok, de saját erõtökben, saját tekintélyetekben és saját értelmetekben bíztok. Fületeket zavarja, hogy hangom ma bûnbánatra szólítja a bûnösöket. Ha gyógyító sugaraival hirtelen felragyog az igazságosság, ti visszautasítjátok adományomat, amelyet e sötét korszakotokban kínálok fel nektek.
Meddig kell még eltûrnöm ismételt üldözéseiteket?
Fel kell-e áldoznom évrõl évre ábeleimet és jákobjaimat, akik oltáraim tömjéne és Egyházam erõs oszlopai? Becsukjátok fületeket hangom elõl, hogy csak saját hangotokra figyeljetek. Sokakat megfosztottatok attól, hogy új szõlõskertjeim gyümölcsébõl ehessenek, mert hatalmába kerített titeket a Sátán, és megtámadta lelketeket. És íme, mások vezekelnek bûneitekért! ⁵ Mások vezekelnek hiúságotokért és esztelenségeitekért: hogy titeket megmentsenek. Ezek a nemes lelkek mindennap felkínálják arcukat nektek, hogy a ti érdeketekben üssék, alázzák és kínozzák meg õket. E nemes lelkek saját vérükkel vezekelnek: hogy megmentsenek titeket. Várom, hogy kimondjátok, amivel tartoztok, de ti nem tartotok bûnbánatot, hanem tévelyegve járjátok saját utatokat milliókat vonszolva magatokkal. Jó állásokat és tekintélyt kerestek, de nem azért, hogy lelkeket nyerjetek meg és mentsetek meg. El fogtok bukni… és ez a folytonos hitehagyás véget ér… Bennetek, ábeleim és jákobjaim, újjáépítem egykori oltáraimat, amelyek most romokban hevernek. Kristálytiszta folyókat fakasztok belõletek, és tanúságotok gyümölcsözõ lesz, mivel ez a víz az én forrásomból fakad. És ahogy az élet fái növekednek a szent folyó vizétõl, gyermekeim is megerõsödnek tanúvallomásotoktól. Gyermekeim, bátorság! Nem hagytalak el és nem is felejtettelek el benneteket.
Aki bennem él, megérzi szeretetemet.
Aki belõlem táplálkozik, nem hal meg.
Aki bennem marad, élni fog.
Én, a Võlegény, azért jövök, hogy az én békémben és szeretetemben keljek egybe veletek és emlékeztesselek benneteket, hogy kezdettõl fogva az enyémek voltatok.
Én, az Úr, megáldalak benneteket. Homlokotokon hagyom szeretetem sóhaját. Az én Szent Nevemben legyetek egyek!