1993. március 19.

Ma reggel éppen csak tettem-vettem, amikor megláttam az Urat. Így szólt: „És mikor határozod el végre, hogy hozzám jöjj?”

Vassula, én, Jézus az én békémet adom neked. Virágom, mondd, megélhet-e a virág víz nélkül? Ugye nem? Én vagyok az élõ Víz, és én tartalak életben.

Uram, idõnként mintha elmennél tõlem, és otthagynál a Te üldözõid és az én üldözõim keze között. Úgy tûnik, mintha hatalmuk volna arra, hogy megöljenek. Vajon megteszem-e akaratodat? Lehet, hogy nem teszem meg, de az is lehetséges, hogy az ellenkezõjét teszem.

És azt hiszed, hogy én ezt megengedem?

Idõnként olyan dolgokat engedsz meg, amelyek meglepnek bennünket, és csak azt mondhatjuk, hogy „Istennek megvan rá az oka, Isten megengedte, hogy megtörténjen”, - és õszintén bevallom, számunkra ez misztérium.

Örülök, hogy õszinte vagy hozzám! Igaz, hogy megengedek bizonyos dolgokat, de azok az én nagyobb dicsõségemet szolgálják. Mivel én és te hûségszerzõdést kötöttünk egymással, nem engedem, hogy bármi közém és közéd álljon. Áldozatom árán akarom meggyógyítani ezt a nemzedéket, és örömömre megtaláltam, amit mindig kerestem. Osztatlan szívet kerestem, és amikor rátaláltam szívedre, elhatároztam, hogy meghódítom… ¹ Figyelmes fület kerestem, és megtaláltam. Hiszen tudod, hogy bölcsességemet mindig az egyszerû gyermekeknek adtam, ezért lelte örömét az Atya abban, hogy bölcsességet adott neked.

És ez igaz? ²

Kételkedsz benne?

Nem!

Az Atya könyörülete igen nagy, és bár viselkedésed egyenesen elképesztõ volt, az Atya legyõzte benned ellenségeit, majd levette szemedrõl a hályogot, hogy meglásd szépségemet, én én teljes Szívemmel kiáltottam: Jöjj! Jöjj velem! Asztalt készítek számodra, nem fogsz többé éhezni, és megosztom veled kelyhemet. Az én házam lesz a te otthonod, és együtt kelünk útra, hogy meghódítsunk egy vallástalan népet. Sohasem fogom elrejteni elõled Arcomat, de te is meg fogod tenni, amit kérek.

Szeretettel állítsátok helyre házamat ³ hogy mindenki felismerje bennetek az én tükörképemet! Beszéljen rólatok minden ajak így: „õk valóban Isten szent népe.”
Ünnepélyesen mondom neked, amit egykor már elmondtam: Ha kezed vagy lábad bûnre csábítana, vágd le és dobd el! Jobb neked sántán vagy bénán bemenni az életre, mint két kézzel és két lábbal az örök tûzre kerülni.
A szíveteket nyissátok ki, ne az elméteket! Nyissátok ki szíveteket Királyotok elõtt, engedjétek, hogy betérjek hozzátok, és örömmel fogom eltölteni szíveteket!

Értsd meg gyermekem, hogy egyetlen fegyvered van a pusztulás ellen: az imádság.
Mindegyikõtöktõl megkérdezem: ki keres engem igazán? Közületek ki akarja megosztani velem kelyhemet? A megosztottság kelyhét, a széthúzás kelyhét? Tele vagyok fájdalommal. Megváltótok szívét a felismerhetetlenségig megsebezték.

Vajon lesz-e hit, amikor visszatérek? Barátaim, ha visszatérek, vajon olyannak talállak-e titeket, amilyennek szeretnélek?
Vajon megõrzitek-e a nyelvet és a hagyományt, amelyet rátok hagytam, vagy úgy fogtok beszélni, mint a filozófusok, és valamely bábeli toronyban fogtok prédikálni? Mondjátok, mi lett a Lélekkel, akit nektek adtam? A ti kovászotok ugyanolyan, mint a farizeusoké és a szadduceusoké. A törvényrõl beszéltek, de nem fogadjátok a szívetekbe.
Az én törvényem élõ! Kishitûek! Szavamat semmivé és üressé tettétek lelketek érveivel. Mondom nektek, szívetek olyan messze van tõlem, mint az ég a Földtõl, mert semmibe vettétek a törvény fontos pontjait, a szeretetet, a bûnbánatot, az irgalmat, a jóhiszemûséget! Ki az közületek, aki az én Nevemben prédikál, és igazán szereti ellenségeit?

Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az én országomba! Én népem, mit tettél keresztem nyelvezetével? Még meddig kell elviselnem álnok tanításaitokat vagy azt az undokságot, amelyet templomomban állítotok fel? Látjátok, ma megadom nektek, hogy csodákat lássatok ⁴ Már a pogányok is tapasztalják ⁵ De újból megsajnáltalak benneteket. Én, a ti Istenetek szólok ma hozzátok. Ne zárjátok be ajtótokat elõttem!…

Kirõl beszélsz, Uram?

Azokról, akik velem együtt esznek… És te, szeretett városom, ne nyugtalankodj a kezemben! Engedd, hogy úgy kormányozzalak, ahogyan én akarom, hogy véghez vigyem tervemet. A Szeretet megáld téged.

ÉN ÉS TE, KÉZ A KÉZBEN FOLYTATNI FOGJUK UTUNKAT

1993. április 5.

Boldog az az ember, aki Beléd helyezi bizalmát!

És boldog, aki figyel rám! Béke legyen veled! A hûség örömet szerez nekem, ó leányom… kiváltságos lelkem, visszautasítom-e, ha az én Nevemben kérsz? Sohasem! Én és te, kéz a kézben folytatni fogjuk utunkat. Ha fáradtnak éreznéd magad az úton, támaszkodj rám! Ha lábad nem bírna megtartani, vállamon viszlek tovább. Ha szomjas vagy éhes lennél, égi mannát adok neked. Figyelj hangomra, és nem botlasz meg. Új erõt adok szívednek, hogy örömében énekeljen. A Szeretet visszatérõben van hozzátok. Próbáld megérteni … Én vagyok a Szõlõtõ, és te a szõlõvesszõ. Én vagyok Mesteretek, és egyenként házamba vezetlek titeket.
Mindegyikõtöket nagyon szeretem.