1990. január 30.

Uram?

Én vagyok. Támaszkodj rám, valahányszor bátortalannak és gyengének érzed magad! Szeretlek, és szeretetbõl engedek meg egyes helyzeteket és eseményeket, hogy megmutassam, mennyire semmi vagy nélkülem. Azért engedem meg, hogy ezek az események megtörténjenek, hogy közelemben tartsalak, hogy bennem bízzál, és rám támaszkodj! Azt akarom, hogy bízzál bennem! Én vagyok, aki a Földet összefogó erõket a kezemben tartom. Mondd nekem, virágom, hogy szeretsz! Támaszkodj rám, hallgass hangomra, és vakon kövess! Készülj fel, hogy együtt munkálkodj Isteneddel! Jöjj, ez tetszésemre van, én és te, te és én. Érted?