Nagyböjt, 1999. március 3.

Uram?

ÉN VAGYOK ….naha lishbu firü nabish khaleh shbekh nirü malekh bissä, mbarakh abshan khedir lah coghar. ¹

Én vagyok a te Szabadítód, a te Mindened, a te Mennyországod! Áldott, aki befogad engem! Az én békémet adom neked! ¦ Én, Jézus, megáldalak téged. Csodálatos dolog azt látnom, hagy teljesen rábízod magad az én hatalmamra, de gyûlöletes lenne szememben, ha ezt megszokásból tennéd és nem a kegyelemben bíznál. Látod, mennyire felismerhetõ isteni jelenlétem, amikor veled beszélek?

Vassula! Hallgasd meg és írd: “A ti megmenekülésetek a megtérésben és a békességben van.” Ez volt egyik mondanivalóm, amit közölni akartam veletek az elmúlt években. Csakhogy annak viszonzásaképpen, amit a Võlegény felkínált nektek, Õ még mindig ellenségességet és megvetést kap. ² Ezért kiált így:
“Eljövetelem a küszöbön áll! Készüljetek fel arra, hogy kegyelemben fogadjatok engem, amíg a kegyelem még az ajtótok elõtt áll! ”

Közömbösségedben azonban, nemzedék, megnövekszik és egyre gõgösebb lesz benned a sötétség.
Az én világosságom fényesen ragyog, de a te sötétségedben, nemzedék, senki sem látja. Íme eljövök, hogy megvilágosítsam félelmetes éjszakádat, de Szentlelkemet te mind a mai napig sem tiszteled. Mindazzal töltekezel, nemzedék, ami nem szent, és ez utálatos szememben. Hallasz követekrõl, akiket én küldök, és hálád jeléül a magasba emeled kezedet, dicséreteket mondasz nekem azért, mert elküldtem õket hozzád mint a “Magasságbeli követeit”, hogy nálad legyenek. Ahelyett azonban, hogy megfontolnád Szavaimat, hagyod, hogy szenzációéhséged gyõzzön állhatatosságod felett. A Szentírás szerint ilyen az álmából felriasztott ember, aki még félig alszik, amikor ébresztgeted, és hiába szólsz hozzá, mert nem érti, mirõl beszélsz. Szíve olyan, mint a törött korsó, nem fogadja be, amit mondok, majd balgán hagyja, hogy félrevezessék. Ezért támasztott a Sátán oly sok hamis prófétát, akik majmolják tanításomat és isteni tetteimet. ³ Közületek sokan olvasnak olyan írásokat, amelyek nem tõlem, hanem az emberektõl valók, és az ördög hamisítványai. Ítéletet fogok mondani azonban minden rejtett cselekedetrõl, a jókról és a rosszakról.

Kezdettõl fogva hirdetem: “Jöjjetek hozzám, akik ebben a pusztaságban vándoroltok és fedezzetek fel engem, a ti Háromságos Isteneteket!” Látjátok, hogy nem zárom be az ajtómat, felszólításaimat mégsem veszitek figyelembe, és nem tisztelitek. Nem hoztak gyümölcsöt gyakori látogatásaim, melyeket választottammal együtt tettem nálatok, hogy közvetlenül lábatok elé tegyem megmentõ szeretet-himnuszomat, megújítsak benneteket és helyreállítsam düledezõ házamat.

Így szóltam egyesekhez közületek: “Megvonom tõletek látogatásaimat, mivel úgy tûnik, közömbösen fogadjátok kérésemet, és ti magatok nem sokasítjátok meg választottam fáradozásának gyümölcsét az evangelizáció révén. ” És így is tettem. Ez a megvonás egyébként a ti megerõsödésetekhez szükséges. Ez az az óra, amikor meg kell fogni a sarlót, és buzgón kell aratni! Arassátok le annak termését, amit nem ti vetettetek el, és megáldalak benneteket.

Vassula, fogadott gyermekem! Tudd, hogy mi ⁴ állandóan melletted vagyunk, és szeretetteljes egységünkben formálunk téged. Én merítettelek bele a szájamból fakadó tiszta forrásomba ⁵, hogy az bölcsességet tanítson neked, itasson át velünk, hogy jobban megismerd Háromságos istenségünket.

Egyébként ki adhatta volna meg ezt a nyugalmat, a léleknek ezt a szabadságát neked? Ki boríthatott volna be zafírokkal téged? ⁶ És elvonva téged a teremtményektõl most ki pihentet meg karjaiban? Én küldtelek kezdettõl fogva, királyi bõkezûséggel, mielõtt tiszta forrásom vize megszáradt volna rajtad, hogy légy a nyomorúságosok és a szegények között. Az én forrásomban keltek életre hajtásaid, és Mózeshez hasonlóan, akit felhõbe takartam téged két karomban tartva szent szemlélõdésbe takartalak, mialatt lelkedet és elmédet isteni magasságokba {az Istenbe) emeltem.

Jóakaratomban és szeretetem kimondhatatlan leereszkedésében olykor megadtam, hogy pillantást vethess a boldogító látomásra.
Hogy örömet szerezzek neked, láthatóvá tettem magam rajtad, egyszer áttetszõ fátyolként, máskor meg teljesen betakartalak, ezzel is megmutatva, hogy te az én tiszta forrásomból jössz. Bátorításodra jeleket adtam gyûléseiteken. Csodákat mûveltem, hogy kísérjenek téged és a küldetést, amit én adtam neked.
E nemzedék káprázatos csodákat látott. Ó! ⁸ Ha legalább néhányan jobban értékelnék a kincseket, amelyékkel mi elárasztottuk õket!

A Szentlélek:
Én vagyok a te lelked éltetõ lényege. Én indítottalak gyermeki szeretetre istenségünk iránt, hogy isteni életet élj ⁷, és örökbefogadottan az Atya újabb gyermeke légy. Én vagyok lelked egyedüli Mestere, de a Barátod is. Megadtam neked a beszéd képességét, lehetõvé tettem, hogy kifejezhesd véleményedet, gondolataidat és gyakorolhasd szabad akaratodat, amit helyreállítottam benned. Így tehát látod, Vassulám, milyen az, ha valaki a kegyelem által válik [Isten] leányává, amint az Ige pedig természete szerint Fiú. Te meghívást kaptál arra, hogy részesedj ebben az isteni megmentõ tervben, de arra is, hogy betérj a Háromságos életbe. Jöjj, és töltsd meg lelkedet isteni szeretetünkkel! Ez az isteni szeretet hoz téged a velünk való tökéletes egységre.

Hallgass meg, választottam! Jól tudom, mily szorgalmas vagy, amikor az én érdekemrõl és az én dicsõségemrõl van szó. Azt is tudom, mily sok áldozatot hozol a világ megtéréséért, és mily õszintén és buzgón vigasztalsz, amikor látod, hogy könyörögve és kérlelve nyújtom kezemet házam felé, hogy egyesüljenek kiengesztelõdve és békét kötve, és azt is tudom, mit érzel olyankor, amikor könnyezni látsz a visszautasítások miatt, amelyeket én kapok. Ezért szeretnélek most újból biztosítani kegyeimrõl, melyeket én adtam neked, és biztosítani szeretnélek irántad érzett szeretetemrõl. Igen, azt is tudom, milyen fájdalmas neked távollétem ⁹, bár nem tart sokáig és csak idõnként fordul elõ.

Ó, Jézusom! Lelkem még nem tudja elfogadni távollétedet anélkül, hogy ne gyötrõdne.

Pedig én ígéretet tettem, amit nem fogok soha visszavonni, hogy mi ketten együtt fejezzük be küldetésedet, és hogy sohasem hagylak el téged.

A gyõzelem már közel van, mert szeretetem hatalma, sokkal nagyobb, mint az ördögnek és az egész pokolnak hatalma együttvéve. Ezért örvendezz, és engedd meg nekem, hogy szolgálatomban tartsalak! Füledet tartsd nyitva a Szent Bölcsesség hangjára!

Hõ vágyam az, hogy tanítsalak téged, és teljessé tegyem benned az elkezdett isteni mûvet. Azt szeretném, ha a folytonos szemlélõdés állapotában a Szívembe rejtõznél, ahol nyugalomban és édességemtõl mámorosan pihenne a lelked. Az én Szívembõl lélegezd be kinyilatkoztatásaimat és tanításaimat, és add tovább e nemzedék és az utána következõk számára! A Szentlélek továbbra is kedvezni fog neked értelmedbe öntött magasztos világosságával, te pedig e világossággal teszed majd széppé Egyházamat.

Maradj kicsiny, valóban kicsiny! Engedd meg, hogy egyre hatékonyabb legyen benned az Õ eleven hatalma! Szeretettel imádkozd a Hiszekegyet, haladja mi világosságunkban, és soha ne kételkedj gazdagságunkban, irgalmunkban és irántad tanúsított gyengédségünkben!

Az én Atyám nyitotta meg szívedet egyetlen pillantásával, mint erõs, átható fénysugárral. Õ nyitotta meg szívedet és töltötte meg ragyogó és isteni világosságunkkal, amely felfedte a mi képmásunkat benned, forrássá alakította szívedet, és az erények áradatával újított meg téged, a mi szentélyünket, a mi birtokunkat, hogy te légy az igaz hírnök, aki megengedi, hogy rávéssük végtelen misztikus tudásban és megértésben gazdag szeretet-himnuszunkat.

Jöjj! Isteni tervemet gyengéden fogom véghezvinni benned, nem kíméletlenül. Fogadd áldásaimat, és ne félj! Én jelöltelek ki erre az egység-apostolságra, megtisztelve téged azzal, hogy keresztemre is kijelöltelek, hogy így átélhesd keresztutam minden állomását. Öleld át keresztemet szeretettel, és ne feledkezz meg gyõzelmérõl! Én, Jézus, aki közel vagyok hozzád, megáldalak

IC