Karácsony, 1990. december 25.

“Nevedet hirdetni fogom testvéreim* elõtt,
és a közösségben dicsõítlek Téged” ¹

akár tetszik nekik ², akár nem.

Leányom, bár sokan nem ismerik a békéhez és az egységhez vezetõ utat, ne keseredj el! Remélj bennem! Hamarosan eljövök, hogy megvigasztaljalak. És gyermekem, a te könyörgésedet mindenki hallotta a mennyben. ³ Eljövök, hogy egyesítselek benneteket.
Szavam elhangzott, és akaratom teljesülni fog.
Addig is szólj ahhoz a nemzethez, amelyet sohasem ismertél, és add át azt a tanítást, amelyet tõlem kaptál. Ha pedig valamely “bölcs” olykor azért vádol, mert Atyádnak szólítasz, emlékeztesd õket, hogy ma született egy Gyermek, akinek Neve:

“Csodálatos, Tanácsadó, Erõs, Isten,
Örök Atya és a Béke Fejedelme.” ⁴

Imádkozz azokért, akik magukat törvénytudónak nevezik, hogy lelkük váljék alázatossá és szegénnyé!
Imádkozz, hogy minden nemzet eljusson az én világosságomba, és megszabaduljon a bosszúvágytól, ami a szívét mardossa, és hogy az én békémbe takarhassam szívét.
Imádkozz, hogy a kelet kössön békét a nyugattal, és az észak a déllel!
Imádkozz, hogy váljék alázattá az a szertelen gõg és fennhéjázás, amely hatalmába kerítette egyes pásztoraimat.
Imádkozz, hogy megértsék, mire gondoltam, amikor azt mondtam: “Aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki elsõ akar lenni, legyen cselédetek.” Igen, ahogy “az Emberfia sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem, hogy Õ szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért” ⁵
Uratokat, engem kövessetek, és élni fogtok!

1990. december 30.

Uram és Megváltóm?

Én vagyok! Légy gyönyörûségemre, és dolgozz értem, imádkozz hozzám, és ne feledkezz meg rólam! Jöjj!