1997. április 3.

Ne bánkódj miattuk, veled vagyok! Az én békémet és az én szeretetemet adom neked.
Kelj fel, gyermekem, Szívem gyermeke! Lelked az enyém, ne ess el!
Nem vetted számba gyõzelmeimet? ¹
Az én dicsõségem hatja át ezeket az üzeneteket. Maradj õszinte hozzám, légy imádságos, maradj a háttérben, bárhova mész! ²
Ily módon haladhatunk elõre egyik kezedben keresztemmel, a másikban szavammal, ami lámpásod lesz, míg én, a te Királyod, fenségesen járok melletted és gyõzelmesen, dicsõségesen gyûjtöm össze diadalaimat a te hûségedben. Kezemben lévõ dicsõséges jogarom irányítja lépteidet, hogy arra tartsanak, amerre én kívánom, hogy Nevemben elmenj.
Most még mélyebbre megyünk, hogy számba vegyük azokat, akik a bûn gonosz mélységeiben vannak, hogy megbocsátást, jóságot, irgalmat, szeretetet, hitet és reményt tanítsak nekik.
És le fogok hajolni dicsõségem magasságából a ³ haldoklókhoz, akiket mégis oly nagyon szeretek… hogy meggyógyítsam, megvigasztaljam õket és megmondjam, mily kedvesek számomra õk.
Minden elmúlik egy napon és elhasználódik, mint a ruha, de irántuk való szeretetem változatlan marad…
Drágám, hajolj Szentséges Szívemre, hogy szívdobbanásaim gyógyító olajként kenjék fel lelkedet és megújítsanak, felfrissítsenek téged! És amíg királyi Szívemre hajolsz, élõ vizet fogsz inni Szívem duzzadó folyamából, mely forrássá válik benned és kiárad az örök életre.
Légy szilárd szívedben, mert én vagyok Megmenekülésed.
Háromszor áldalak meg téged háromságos Szentségemben.