1999. február 5.
Milyen viszonzást adhatnék a Mindenhatónak irántam mutatott jóságáért? Csodákat mûvelt bennem!
Azért építettem fel benned trónomat, hogy örökre fennmaradjon… Én vagyok a te Királyod, azért kentelek fel, hogy beléphess országomba. Én vagyok a te lelked háborítatlanságának Királya.
Viaszként olvad el a szívem jelenlétedben. A Te ragyogásodban és fenségességedben örvendezem. Megmutattad hatalmadat, amikor szent jelenlétedet folyóként engedted átfolyni lelkem pusztaságán. Alleluja! A Te végtelen szereteted tisztára mosott bennem mindent, ami lelkem szárazságában beszennyezõdött.
Igen, kedvesem, engem irgalmamról és gyengéd Szívemrõl ismernek. Nem hallottad, miként változtatom át a sivatagokat folyókká, és a kiszáradt földeket forrásokká? Magasztalj engem a találkozókon, és értesd meg e nemzedékkel, hogy nekem királyi méltóságom van. Milyen viszonzást tudnak adni nekem mindenek felett álló uralmamért? Az én királyi Szívem feltámasztja a lélekben szegényeket, én magam emelem fel az ínségeseket és a nyomorúságosokat, hogy királyi ruhákat adjak nekik, és megengedem, hogy udvaromban legyenek. Megáldom õket, beléjük írom Szent Nevemet, és megnyitom elõttük az erények kapuját, hogy magatartásuk királyi méltóságom tetszésére legyen. Az én iskolámban megtanulják, hogyan éljenek feddhetetlen életet.
Hirdetni fogom Neved nagyságát a találkozókon, félelem nélkül kiáltom, hogy velünk van az irgalom, leszállt a mennybõl, hogy velünk legyen.
Szeretettel lépj közbe érdekemben azoknál, akik rám vadásznak! Ments meg az emberek elnyomásától! Támogass engem, ahogy megígérted, és hallgattasd el a gonosz és hazug nyelveket!
Tapasztaltál-e bármilyen korlátozást? Beszélj róla, mondd el!…
Vajon nincs igazam, ha azt mondom, hogy házad “belsõ falai” között nem találok nagy támogatásra?
Senki sem lesz képes arra, hogy legyõzzön téged, még házam “belsõ falai” sem, ahogy õket nevezted, amíg veled és melletted vagyok. A “belsõ falaknak” össze kellett volna csukódniuk feletted, de hiába igyekeztek a kõmûvesek, akik a “belsõ falakat” fel akarták építeni. Házam iránt való õszinte lelkesedésed, ami felemészt téged, meg fogja dönteni õket… Nem azt kérdeztem, hogy kaptál-e támogatást házam “belsõ falaitól” vagy sem. Azt kérdeztem, hogy észleltél-e bármilyen korlátozást…
Nem tapasztaltam, egészében véve nem. Üzeneted egyre terjed. Látom dicsõségedet és hatalmadat. Nagyok a Te tetteid, Uram! Megengedted gyermekeidnek, hogy lássák dicsõségedet. Te uralkodsz mindenek felett… és Te terjeszted az “Igaz élet Istenben” szent üzenetet…
Ezért ne félj! Ha valaki meghajlít téged, én újból felegyenesítelek. Én támasztottalak fel, hogy légy a tanítványom. Én vagyok az, a te Võlegényed! Jöjj hát, térj be Urad örömébe! Figyelj gondosan és írd: Üzeneteimnek mind a mai napig nem szenteltek nagy figyelmet 1, és figyelmeztetéseimre sem ügyeltek.
Én tanítványom! Eljövetelem a küszöbön áll! Azért küldtelek, hogy hirdesd Szavaimat a világban, és beszélj Szent Nevemben, de sokan nem akarják még meghallgatni. Végéhez közeledik a Sátán ideje, mert közel van diadalom. Ezért tart a Sátán ilyen sok lelket rabságban. Megkötözi õket a hitehagyással és a hamissággal.
Nemzedék! Nemzedék! Sokszor beleestél már a hitehagyás bûnébe, de a mostaninál nagyobbat még nem láttam. Ez a bûnös nemzedék nem akar hallgatni irgalmas hívásaimra. Továbbra is megkeményedett szíve parancsát követi, és vállát megvonva ezt mondja nekem, leányom: “Azt teszem, ami nekem tetszik… ” És megalkuszik a bûnnel… Mivel elhagyta az élõ víz Forrását, meg fog halni hitehagyásában. Súlyosan megsértette Atyámat. Meddig lesz megosztott és meghasadt a Föld? Meddig lesz Egyházam megosztott és meddig lázad még? 2 Szolgáim közül sokan folytonosan káromolják és gúnyolják Atyám Lelkét.
Nem hallja még e nemzedék a menny elégedetlenségének hangját? Nem halljátok még a magasságos mennybõl a szentek siránkozását? Ó Vassula, hogy is ne követelne a menny megtorlást, amikor látja, hogy e lelkek miként tetszelegnek utálatosságaikban. 3 Ehhez még hozzátenném könnyekkel a szememben, hogy Egyházamban a magas méltóságot viselõ személyek közül sokan vannak, akik inkább abban bíznak, amit az emberek tartanak nagyra, és elfelejtik, hogy e dolgok utálatosak az én szememben.
Ünnepélyesen megkérdezlek: nem én töltöm be a mennyet és a Földet? Nem én fogom kiárasztani Szentlelkemet az egész emberiségre, ahogy megígértem?
Ezért mondom mindazoknak, akik megkeményedett szívük parancsát követik: “Mivel nem látjátok, hogy a Földet betölti Szentlelkem dicsõségének ragyogása, és továbbra is rossznak nevezitek azt, ami jó és szent, ezért saját hitetlenségetek hozza fejetekre bûneiteket. ”
Áldottak, akik hisznek! Lépjenek be az én örömömbe! Azt szeretném, ha senki sem térne a tévedés útjára, és nem gondolná, hogy megenyhült Atyám haragja. Nagy az Õ irgalma, de szigorúsága is éppoly nagy. És, ó nemzedék, miképpen fogod elkerülni a kárhozatot? Azt fogod learatni, amit ezekben az években elvetettél…
Tehát Vassulám, a te futásodnak még nincs vége, magasztald Nevemet gyülekezeteimben! {Az Úr az imatalálkozókra utal.} Oly lelki adományt kaptál tõlem, hogy képes légy gyermekeik szíve felé fordítani az apák szívét, és az apák szíve felé gyermekeik szívét. Sokak javára lesz adományod és fáradozásod. Megszentelõ kegyelmeket kapnak szívükbe azok, akik meghallgatnak. E kegyelmek által megtisztul lelkük a rozsdától, mert õk szívesen látják a kegyelem Szentlelkét. Ezek azok az idõk, amelyekrõl úgy ír a Szentírás, mint az én napomról 4 és az emésztõ tûzrõl, ami lángra lobban, és akkor jaj a bûnbánatot nem ismerõ szíveknek!
Figyelmeztethettelek volna ennél többször is, nemzedék?
Isteni látogatásom a küszöbön áll, és közeledik a tisztulás tüze, amelynek forróságában viaszként olvad meg lelketek. Már felkínáltam neked, nemzedék, és most is felkínálom bensõséges isteni barátságomat, mely leereszkedik hozzád, de te nem fogadtad el, és közületek sokan nem értették meg, mit kínált fel nektek a Võlegény.
Leányom, ne feledkezz meg arról, hogy én különleges figyelemmel gondoskodom rólad. Nem hallottad azok tanúságtételét, akiknek megadtam a kegyelmet, hogy az én Arcomat lássák rajtad, és akiket megerõsítettem megjelenésemmel? 5 Ne becsüld le tehát isteni hatalmamat! Továbbra is meg fogok mutatkozni rajtad, felékesítve téged Arcommal, mert így tetszik Atyámnak.
Tartsd szemedet gyengeségeden, nyomorúságosságodon, tökéletlenségeden és számos kétségeden, és mindig szívesen add meg nekem a szabadságot, hogy idõdet és jóakaratodat kérjem azért, hogy tedd kereszténnyé kereszténységét vesztett társadalmatokat, és szeretettel járj közben Egyházam egységéért is!
Az én érdekem legyen a te egyedüli érdeked! Könyörögj a bûnösök megtéréséért! Olyanok ezek az imádságok, amelyeket felajánlasz nekem, mint a tömjén édes illata. Sóhajod illatárba borította Szívemet, és én örömmel fogadtam… 6 Szeress engem és adj jóvátételt azok helyett, akik nap, mint nap újból keresztre feszítenek engem!.. Örvendezz jelenlétemben! Veled vagyok!
Én, Jézus, megáldalak.
1 nem annyit, amennyit remélni lehetett
2 Ezzel egy idõben halottam, hogy “képtelen a kiengesztelõdésre és békétlen”.
3 A lelkek a hitehagyott nemzedéket jelképezik.
4 {vö. 2Pt 3, 1-13}
5 Sokan tanúsították különbözõ országokban, hogy látták, amint Krisztus Arca vált láthatóvá az én arcom helyett.
6 Hirtelen felsóhajtottam, mert tudtam, mi a küldetésem, amit a Magasságbeli adott nekem: könyörögjek, engeszteljek, és pihenés nélkül járjam az evangelizálás útját, hogy életem szüntelen imává és áldozattá váljon.
