1993. május 25.

Éli! Ó Éli, Istenem, szeretõ jóságodban jöjj, és védj meg engem! Te, aki kiemeltél a sírból, ne rejtsd el elõlem Szent Arcodat! Állj mellém!
Miért érzem úgy, hogy olyan messze vagy tõlem?
Sokak számára vagyok talány, különös jelenség, pedig Te magad kértél, hogy legyek visszhangod! Miért sérti a Te visszhangod fülüket, amikor nyíltan hirdetem csodáidat? Végtelen hatalmad félemlíti meg talán õket? Végtelen erõd miatt remegnek? Az égbõl mennydörgõ hangod bántja talán õket, amelyet minden nemzet és minden város hall az egész földkerekségen?
Talán hatékonyan kinyilatkoztatott fenséges terved kelt félelmet bennük? Talán azért ijedtek meg, mert a világ négy sarkában hirdetem, hogy a menny hamarosan kiárad eljöveteledkor, és sietve bûnbánatot kellene tartaniuk? Vagy áldásaid és irgalmad özöne miatt kételkednek? Mondd, talán az Atya fájdalmas kiáltásait nem tudják felfogni?
Egységet, békét és kiengesztelõdést kérõ kiáltásaidat visszhangozza a menny és a Föld, de ki figyel rá? Ki érti meg? Testük feloszlik a bõrük alatt, mégsem figyel senki sem, amikor „megmenekülést” ajánlasz…
Ó Éli… sokan várnak arra, hogy tévedésbe essek és bukásom felé közeledjek, mivel sohasem értették meg, hogyan tarthatod kezedben egy bûnösnek kezét.
Ó Éli, sohasem értették meg, hogy Te és én miért sietünk gondterhelten minden utcasarokra, hogy felkeltsük a halottakat, mire való ez az együttmûködés? És miért küldesz minden város útkeresztezõdésére, hogy hirdessem, közel van országod!
Mivel vádolnak tehát? Miért félnek és miért utasítanak vissza? Ó Éli, úgy bánnak velem, mint a föld salakjával! Sértést sértésre, rágalmat rágalomra halmoznak. Nem mintha törõdnék saját nevemmel és jóhíremmel, hanem mivel engem Szentlelked vezet, már nem engem, hanem Szentlelkedet káromolják. Lerombolják Lelked mûveit, és lebontják az oltáraidat újjáépítõ téglákat. ¹
Ó Éli, te könyörületes, miért vagy idõnként oly távol tõlem? Nézd! Nézd mennyire küszködöm ebben a sivatagban! Jöjj, és ments ki a körülöttem lévõ tüskés bokrok és tövisek közül, melyek megfojtanak és szétszaggatnak! NYISD meg elõttem az utat!
Sírnom kell-e naphosszat süketségük miatt? Hiszen ember vagyok! Nincs jogom arra, hogy gyenge legyek? Nincs jogom arra, hogy idõnként szomorú legyek? Nincs joga szívemnek arra, hogy elbátortalanodjék?
Ó Éli, meddig kell várnunk a diadalra? Mennyi ideig kell várnunk? Meddig tart még e sötétség?
Fiad Sebei hihetetlenül mélyek. Fiad könnyei és Szent Édesanyánk könnyei véressé váltak. Még meddig viseled el, Éli, ezt a látványt? Meddig kell még várnunk arra a diadalra?
Árulók összeesküvése hatolt be szentélyed szívébe. Viperák gyanánt kúsznak végig a folyosókon. Arra várnak, hogy csapást mérjenek az Igazságra, visszájára fordítsák és hazugságra változtassák az Örök Igazságot, hogy szentélyed szívében felállítsák a vészt hozó undokságot és megszüntessék Fiad Örök Áldozatát.
Éli! Házadban nincs béke… Hamarosan sötétség fogja beborítani házadat és mint gyászoló özvegy, kit megfosztottak férjétõl, házad fekete fátylat fog magára ölteni. Még akkor sem fogsz közbelépni, Éli?

Mint erõs földrengést fogjátok meghallani igazságosságom hangját, és az árulókat utol fogja érni a büntetés gonoszságuk szerint, amilyen mértékben gyermekeim ellen vétkeztek, akiknek ártatlan vérét áldozatul kiontották. Bosszút fogok állni házamért, de a világnak elõbb még le kell aratnia, amit vetett. Amíg bûnbánatot nem tart a világ, nem bocsáthatom meg bûneit!

Azt küldöm a viperák fészkébe, akit nagyon szeretek. Téged küldelek Szavammal a gonoszság mélységeibe. Mint szócsövemet küldelek, hogy terjeszd üzenetemet. Én, az Úr, lángoló tüzet hagyok nyomaidban - bármerre jársz te, akit nagyon szeretek -, hogy feleméssze a kõszíveket és kiírtsa az istentagadást. Gondoskodom róla, hogy karomba, Istenük karjába essenek. Rettenetes dolog lesz ka- romba esni, mert egy szempillantás alatt meghívott tanítványokká teszem és szétküldöm õket, hogy megvédjék Szavamat és képviseljék ügyemet. Leányom, ahogyan téged tanítottalak, úgy fogok másokat is tanítani. Most farkasok közé küldöm azt, akiben Lelkem gyönyörûségét leli és akit nagyon szeret, hogy felfedje Szent Arcomat!

Tarts bûnbánatot, nemzedék! Bûneid kiszárították lelkedet. Miért akarsz meghalni, nemzedék? Tarts bûnbánatot, és élni fogsz! Tarts bûnbánatot, mert már nincs sok idõ hátra! A romboló az elkövetkezõ napokban teljesen fel fogja fedni magát! Ó Vassula! Kit figyelmeztethetek arra, hogy legyen éber és vigyázzon? Kihez szólhatok, és ki fog rám figyelni? Mivel minden a véghez közeledik, és a vég közel van, menj és hirdesd üzenetemet minden nyilvános téren! Menj és tedd ismertté mindenütt irgalmas hívásaimat!… Igen erõs azoknak kovásza, akik házamat kifosztják, ezért vigyázz és tartsd nyitva szemedet! Értsd meg, miért küldöm el e napokban Fiamat és Szent Édesanyátokat, hogy végigjárják e világot. Emeljétek fel szemeteket, és akkor meglátjátok a megnyílt eget és dicsõségben tündökölve a szövetség ládáját, közöttetek való jelenlétem jelképét ² irgalmam és szabadításom jelképét, õt, aki könyörületes hozzátok.