1992. június 17.

Az 1992. június 16-i üzenet folytatása:

Kicsim, légy velem! Készen vagy?

Igen, Uram.

Akkor hallgass meg!
Még meddig kell bánkódnom amiatt, hogy nem figyelsz rám, nemzedék, amikor füledbe kiáltom, hogy tarts bûnbánatot! De lásd, felébresztem a holtakat, ezeket a semmirekellõket, kiknek magatartása ijesztõ volt, és messze voltak a szentségtõl. A világot az én tudásom és az én dicsõségem fogja betölteni, mert ahogy a vizek feltöltik a tengert, úgy jön el áradatként Lelkem is. Senki sem fogja tudni feltartóztatni Szentlelkem kiáradását. Vassula, imádkozz velem!

Uram,
erõddel és bölcsességeddel
életre keltettél és felnevelté
l. Szeretetedben segítettél
és én menyasszonyod lettem.

 

Uram, rám bíztad üzenetedet.
Dicsértessék az Úr!
Jöjj Uram! Maranatha!
Amen.

Mondom neked: A visszavezetõ ösvényen vagyok. Én, Jézus, mint az utazó, aki eltávozott, visszatérek hozzátok.

Uram, mondj el errõl mindent, boldoggá tesz!

Gyermekem, egyszer már beszéltem róla… Nem akarom újból elmondani.

Mire gondolsz Uram?

Szavaim világosak…

Még most sem tudom, mire gondolsz, Uram.

Nézd, gyermekem, Istened eljön!
Eljön a Szeretet, azért jön, hogy közöttetek éljen.

Mondj errõl többet Uram!

Oly szívesen hallgatjuk,
ha a remény beszél ott,
ahol reménytelenség van,
ha a szeretet nyilatkozik meg ott,
ahol gyûlölet van,
ha a béke jelentkezik ott,
ahol háború és összetûzés van.

Bátorság! Ne félj és ne szomorkodj a hátralévõ kevés nap miatt! Bízzál teljes szíveddel bennem! Légy erõs, állj szilárdan! Igen, állj szilárdan, és hangodat egészen a felhõkig hallatom, míg üzenetemet terjeszted. Közeledj hozzám, közeledj!…

ELJÖTT AZ ÓRA, SZENTLELKEM ÓRÁJA, HOGY MEGDÍCSÕÍTSE FIAM TESTÉT

1992. június 17.

Jahve, Istenem, aki oly gyengéd vagy és közel vagy hozzám, halld meg annak szenvedését, aki Lelked Gyönyörûsége: Jézus Krisztusét. Az Egyház kapui elhagyottá váltak, és papjai sóhajtoznak elhagyatottsága miatt. Egyedül maradt a város, amelyet egykor betöltöttek a hívõk, mintha hirtelen özveggyé vált volna. Templomaid ¹ sorra elpusztulnak, ahogy élelmet keresnek az életben maradáshoz, de csak a Sátán füstjét szívják be tömjén helyett. Hol vannak a kerthez hasonló birtokok? Hol vannak az egykor illatozó, bimbózó szõlõskertek? Miért rombolták le oltáraidat? ²

Jahve:  Béke, gyermekem, béke… Hallgass meg:
Tudod, hogy közel van a nagy nap, közelebb mint gondolnátok. Oltár, mondd meg mindenkinek, hogy meg fogom mutatni dicsõségemet, és mindenütt kinyilvánítom szentségemet. Fenntartás nélkül fogom kiárasztani Szentlelkemet az egész emberiségre. Szemetek még nem látott semmit és fületek még nem hallott semmit. A ti szívetek ma beteg, szemetek elhomályosult, mivel sötétségben és elhagyatottságban éltek, és az ellenség jár körbe ebben az elhagyatottságban. Én, az Úr, sokasítani fogom a látomásokat a fiatalok között, és sokkal sokkal több fiatok és leányotok fog prófétálni, több, mint most. Kárpótlást adok a szárazság éveiért, amelyek hitehagyásra vezettek benneteket. Fenntartás nélkül fogom küldeni Lelkemet, hogy elárassza birtokaimat, és ujjammal fel fogom építeni lerombolt oltáraimat. Eljövök szõlõskertjeimbe, amelyek hervadt leveleikkel ma víztelen kertekhez hasonlítanak. Megöntözöm õket Lelkemmel. Megtisztítom õket a tövisektõl és a tüskés bozóttól, melyek megfojtják, és szõlõskertjeim meg fogják teremni gyümölcseiket .
Mindezt megteszem, hogy megmentselek benneteket. Annyi jelet adok az égen és a Földön, mint azelõtt sohasem. Sokasítani fogom a látomásokat, prófétákat támasztok, megsokasítom õket.
Azután elküldöm hozzátok angyalaimat, hogy õk vezessenek titeket, és én, a ti Szent Istenetek veletek fogok lakni. Népem hûtlensége miatt beteg. Visszautasították Lelkem adományait, mert saját lelkükben bíztak, nem az enyémben, és saját értelmükkel kötöttek szerzõdést. De most eljött az óra, Szentlelkem órája, hogy megdicsõítse Fiam Testét! Jöjj Vassula! Azt akarom, hogy buzgó légy, azt akarom, hogy szeress engem! Gyermekem, ezért buzgóságot és égõ szeretetembõl néhány cseppet öntök beléd, hogy felébresszelek lángommal.