2003 január 10.
mindennap. Hosszú út áll még elõttünk,
hogy elérjük célunkat
és egyesüljünk az angyalokkal.
Dehát nem telünk-e el mindennap
isteni szeretettel? Ki mondhatja,
hogy nem kaptunk meghívást arra,
hogy istenek legyünk a részesedés által?
Tagadhatja-e valaki, hogy hallotta,
amint Võlegényünk meghívott,
hogy lépjünk Szíve menyegzõs szobájába?
Ti nem kaptatok meghívást
erre a menyegzõre
és nem teltetek el a misztikus kehellyel?
Mondhatjátok-e valóban Istennek,
hogy nem kaptatok kimondhatatlan áldásokat,
amelyek felülmúlnak minden dicsõséget?
Mondhatjátok-e a Võlegénynek:
“Nem kaptam meghívást
erre a misztikus egyesülésre Veled.”
Hiszen Õ visszahozta a számûzötteket,
miért feledkezne meg rólad?
Jöjj és úgy fogadd Õt,
hogy ezt mondhasd:
“Lásd, Isten szolgálatában állok…”
Énekelni szeretnék neked, Paraskevi, és megmondani, hogy ártatlanságod tetszik nekem…
Mert ami a te szolgálatod idejét illeti, annak még nincs vége.
Sok minden maradt, amiért még jóvátételt kell adni és sok mindenen kell még munkálkodni. Elég sok dolgot ad a Misztikus Testemen ejtett sebek bekötözése. Sok út áll még elõtted és sok föld, amelyet tüzemmel lángra kell lobbantanod, hogy elültethesd a béke, a szeretet és a kiengesztelõdés magjait. Sokan vannak, akikrõl senki sem gondoskodik… ezért ne fáraszd ki magad! Emeld rám tekintetedet és ragyogj, amikor jelen vagyok! Légy jókedvû, mert az Ecclesia újból életre kel!
Ez az én ünnepélyes ígéretem 
.
Bár most felhõk takarják az Ecclesiát, az én erõs kezem rajta nyugszik és szüntelenül megáldja.
Ennek az ódának egyetlen célja, hogy életre keltse Egyházamat, és népemet feléje fordítsa. Én vagyok az, aki gyakran mondottam: “Szentlelkem éljen benne!” Megígérem neked, Paraskevi, hogy még távoli országokból is elhozom a számûzötteket, hogy benépesítsem Egyházamat. Még akik távoli, rejtett helyeken laknak és akiket senki sem ismer, azokat is megkeresem és elviszem õket oda, ahol Szentlelkem lakik, mert õk is az én gyermekeim. Senkit sem hagyok el. E csodák többet érnek az aranynál és az ezüstnél, mert ezek közöttetek való jelenlétem jelei.
Tekints azonban a mai világra!
A legmagasabb mennybõl adtam ódát ajkadra és elénekeltem neked minden himnuszomat.
Tanúságot teszek elõttetek arról, hogy én vagyok a ti Megszabadítótok. Bûnbánatra, a jóvátétel cselekedeteire és imádságra szólítottalak titeket. Nem tanítottalak-e benneteket arra, hogy éljetek erényes életet? Nem mutattam-e meg nektek irgalmamat és végtelen jóságomat ezekben az években? Írva van:
“Gondolj Isten csodáira,
az ámulatra méltó cselekedetekre,
amelyeket a világban véghez vitt.
Az egész világon véget vet a háborúknak…” 1
Értitek? Nincs szükségem a munkátokra, fivéreim! A szeretetekre van szükségem, és a tietekre is, nõvéreim! Szeretetetekre mint a jóvátétel cselekedetére van szükségem. Elhoztam nektek a béke üzenetét és megmutattam jóságomat azoknak is, akik nem szolgálnak rá, de a világ süket.
A föld, Vassula, ez a föld, amelyet a világ mûvelt meg, hamarosan meghozza szégyentelen termését…IC
1 vö. Zsolt 46, 9-10
