1996. szeptember 23.
hogy megmutattad dicsõségedet
nekem, a méltatlannak.
Te, Uram, szóltál, de a világ
nem figyel Rád.
Bár mindenütt
kinyilvánítod dicsõségedet,
a világ nem akar látni és hinni
Sokáig kell-e még küzdenünk?
Bár nem nélkülözzük jeleidet,
a világ szándékosan pusztítja
saját lelkét.
Szólásra nyitottam ajkamat és beszéltem, gyõzõdjetek meg róla… de a világ ma nem gondol Alkotójára, szívében nincs hely Teremtõje számára… a világ hûtlensége azonban nem fogja kioltani az én hûségemet.
Lelkem hatalmával megújítom a rászorulót, ezért mindazt, amit háromszorosan Szent Lelkemben tesznek az emberek, azt dicsõítésünkre fogják tenni. Továbbra is kiárasztom rátok kegyelmeimet, hogy ámulatba ejtsem a ti idõtök bölcseit és tudósait. Egyetlen ember sem képes igazán értékelni és teljesen megérteni Szentlelkemet.
Lelkem különféle módon munkálkodik, de mindig a jó érdekében.
Éppen ezért igyekezz áldást adni Szentlelkem nevében! Lelkiismereted legyen teljes egységben Szentlelkemmel, hogy amit teszel, azt a Szentlélek által jusson kifejezésre. Engedd, hogy Szentlelkem átjárja lelkedet, de ennek érdekében meg kell halnod önmagad számára! Minél alázatosabb leszel, annál könnyebben fog utat találni benned Szentlelkem.
Mi ketten? IC
