1992. június 18.

Vassula, hadd énekeljem el neked szeretet-himnuszom hátralévõ részét, hadd hosszabbítsam meg szeretet-himnuszomat azok kedvéért, akik még nem készültek fel meghallgatására.

Igen, Uram! Jöjj és olvaszd meg szívünket, mutasd meg nekünk Királyom, Istenem, Szentséges Szíved gazdagságát! Mutasd meg nekünk Arcod fényességét! Értesd meg velünk, hogy Te, Istenem, letekintesz a mennybõl, hogy lásd, maradt-e egyetlenegy is, akinek hite van, szeretete van, és hogy keres-e téged valaki. Áldott legyen a Te Neved, áldott legyen a mi Urunk, a mi Megváltónk, Emmanuel! Mert Õ énekelte el nekünk szeretet-himnuszát. Ahogy prófétái ajkával hirdette, hogy vissza fog térni, úgy készít most fel minket erre a találkozóra. És Te, Boldogságos Édesanyánk, Te, aki a Megváltót adtad nekünk, újból velünk készíted az Úr útját, és bennünket is felkészítesz arra, hogy Vele találkozzunk. És az Úr végtelen irgalmában meg fog látogatni minket, hogy világosságot adjon sötétségünkben, és lépteinket a béke, a szeretet és az egység útjára vezesse.

“Dicsõség a magasságban Istennek,
és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” ¹

Vassulám, el fogok jönni egy olyan néphez, amely sohasem gondolt rám, sohasem gondolt arra, hogy mit tettem azért, hogy megváltsam õket. Igazolni fogom Izajás jövendölését:

“Hagytam, hogy közeledjenek,
akik azelõtt nem kérdeztek;
hogy megtaláljanak,
akik nem kerestek” ²

És a halál völgyeit halottaival és hamujával együtt a mi két Szent Szívünknek fogják felajánlani. Légy békében! Jöjj és mondd utánam e szavakat:

Jézusom, légy az én támaszom!
Nélküled semmi vagyok,
nélküled
üres az asztalom,
nélküled legyõznek engem.
Ihless meg és tölts be!
Légy Menedékem és Erõm!
Szeretlek,
és akaratom a Tied.
Így legyen!
Amen.