2001. december 10.
amikor attól félek,
hogy tévedésbe esem!
Mutasd meg, hogy a Te jelenlétedben,
ragyogó világosságodban járok!
Engedd hallanom angyalaid szárnya rebbenését
és szentjeid lantját!
Nem szeretnék aggódni e világ
nagy eseményei, csodái vagy jelképei miatt.
Ez mind nem érdekel engem.
Elég számomra Téged szolgálnom, Uram.
Házadban szolgálni,
udvaraidban járni-kelni, ha megengeded,
és ruhád illatát magamba szívni,
ami minden léleknek fel lesz kínálva.
Elég nekem látni, amint kezedbõl és ujjadról
tiszta mirha csordul,
amikor a lelkeket felkened,
és látni, hogy Te mennyire örülsz ennek.
Irántunk tanúsított jóságod végtelen,
kegyelmeddel felemelsz, hogy lássuk dicsõségedet.
Vassulám, bízz bennem! Én több vagyok a lelkedre vigyázó õrnél! Hordozd szívedben Oltáriszentségemet 1, és illatosíts meg engem! Én vagyok e nagy mû Szerzõje. Édesítsd meg Szívemet, mert tele van bánattal és csalódással. Evangelizálj, beszélj és mondd azokat a szavakat, amelyeket én adtam neked! Tedd széppé Egyházamat, és töltsd el gyermekeim szívét-lelkét mindazzal, ami ÉN VAGYOK! Felejtsd el félelmedet! Nem vagy tévedésben. Te nem.
Én vagyok a te Atyád, és gondoskodom rólad. 2 JTalán jöhetnél gyakrabban is hozzám, leányom, hogy írj. Örömet szerezne ez neked? (…) Majd találok számodra idõt.
És Te? Te akarod-e, Uram? El fogom fogadni válaszod.
Leányom, még sok üres lap van elõttem, amelyeket tele kellene írni, felkenve õket nemes mondanivalómmal. Mûvem hímzéshez hasonlít. Megterveztem minden részletet, és ehhez találnom kellett egy darab tiszta vásznat, amelyre saját kezemmel rajzolom rá a díszítõ minták rózsáit, ahogy kigondoltam. Aranyszállal hímeztelek ki téged, így felfrissítve a rózsákat, hogy édes illatukkal árasszák el az egész világmindenséget.
Hangos könyv vagy te is. Még van benne is néhány lap, amit tele kell írni. Te az én kezem mûve vagy, és nekem be kell fejeznem mûvemet.
Megadom a béke idejét az egész világnak
(A 2001. december 10-ki üzenet folytatása)
Nem hallottad?
“Emészt a buzgóság házadért” 3
De igen, Uram, olvastam Szavadban…
Én vagyok házamnak és házam népének õre. Gyötrõdöm, mert azt kell látnom, hogy házamat darabokra tépték. Nem olvastad?
“A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák,
és ha nincs gondosság, beázik a háztetõ.” 4
Az én házamat megvetették. Minden házért fizet valaki. Házamat saját Vérem árán vásároltam meg. Miért nem figyelt oda senki könyörgésemre, amikor azt kértem az Atyától, hogy legyetek egy? Ha ma válaszolnátok felszólításomra és engedelmességet mutatnátok, egy kehelybõl részesednétek egy oltár körül.
Ó Uram, vajon hányan hiszik el valóban, hogy Te szólsz hozzám és Te mondod, hogy legfõbb vágyad az egység? Az egység és az egy kehelyben való részesedés egy oltár köré gyûlve?
Ki kell nyitniuk a szívüket és hinni fognak…
még hányszor kell átszúrni, lándzsával megnyitni
és részekre szaggatni, míg megértjük,
hogy a “megosztó” eszközeiként
mi magunk osztottuk meg Testedet.
Nem szándékosan tettük.
Segíts, hogy megtaláljuk és megõrizzük a maradékot, amit Egyházad szentnek nevez!
Segíts, hogy újból összerakjuk!
Ha az egyházak képesek elhárítani azokat a visszahúzó akadályokat, amelyek gátolják, hogy egyesüljenek, amelyek a Szentírás szerint útját állják közöttük a hit, a szeretet és az imádás megvalósulásának, hûséges leszek ígéretemhez és megadom a béke idejét az egész világnak.
Ez a béke mindenkit Misztikus Testembe fog gyûjteni, beteljesítve Szavaimat, amelyeket értetek mondtam Istenhez, az Atyához imádkozva, amikor így esdekeltem:
“Legyenek mindnyájan egy.
Amint te, Atyám, bennem vagy
és én tebenned,
úgy legyenek egy õk is mibennünk,
és így elhiggye a világ,
hogy te küldtél engem” 5
Ez a könyörgés, amelyet isteni ajkam mondott, még mindig, minden pillanatban visszhangzik a mennybõl. Szavaim azért könyörögtek, hogy lelki egységre jusson az egész világ, de nem a szerzõdések aláírásával létrejött egységre. Hogy beteljesedjenek Szavaim, ahhoz az egyházaknak elõször az alázatot és a szeretetet kell keresniük, olyan kegyelmeket, amelyeket a Szentlélek által és nagy bûnbánatban lehet elnyerni.
Ne csodálkozz ígéretemen! Aki a kegyelem által meghívást kapott, az eggyé lesz a Háromságos Istennel, és nincs többé egyedül, mert mi élünk õbenne. Õbenne lakozunk. Miután ily módon lakóhelyet készítettünk benne, birtokba vesszük õt, õ pedig minket.
És téged is így hívtunk meg a mi tiszteletünkre és dicséretünkre, leányom, hogy szolgálj minket, de nem csupán egy vagy két órán keresztül, hanem hogy megszakítás nélkül egész nap velünk légy, és állandóan keresd Egyházam boldogulását. Fáradozásod hozzon békét! Legyen minden Szavam az Egyház javára, hogy így elteljen áldásaimmal! Gyarapodj isteni szeretetemben, leányom, és csókom frissítse fel testedet-lelkedet! Ne zavarjon meg és ne is aggódj, ha elnyomóid üldöznek. Légy olyan, mint a liliom, légy mentes az aggodalmaktól! Atyai csókom vigasztalja meg a szíved, fékezze meg ellenfeleidet és ûzzön el minden zavaró gondolatot, ami nem tõlem való! Fogadd örömmel vigasztaló Szavaimat és értsd meg, mily közel vagyok hozzád!…
1 itt Krisztus saját magára gondol. Jézus szereti magát “Atyának” nevezni, máskor is elõfordult, hogy ezt mondta. Emiatt vádoltak igazságtalanul, hogy összekeverem a Szentháromság Személyeit… }
2 vö. Iz 9,5.
3 Zsolt 119,139
4 Préd 10,18
5 Jn 17,21
