2002 június 1.

Te vagy az, szeretett Atyám, aki megteremtetted legbensõbb énemet…

És így szóltam: megáldom legbensõbb énjét gazdagsággal, mely tõlem származik. Olyan leszek felkentem számára akkor, mint a lámpás: ragyogó jelenlétünkkel gondoskodunk legbensõbb énjérõl. “Fiam és én mindörökre itt maradunk, mert ez az otthon az, amelyet lakóhelyül választottunk.”

Ó jöjj! Te, aki házamat szolgálva engem szolgálsz, jöjj közelebb, szerezz örömet nekem, jöjj és tanulj! Meg van írva: ha vétkezel is, az enyém vagy, mivel elismered hatalmamat, de tudva, hogy én teljesen magaménak tartalak, többé nem vétkezel…
Engem elismerni ezért valóban a tökéletes erényt jelenti.
Az a halhatatlanság gyökere, ha hatalmamat elismerik. Azt szeretném, ha ezt mindenki megszívlelné! Ezekben az években, Vassulám, én voltam tanácsadód, de barátod is, és még éjszaka is tanítottam legbensõbb énedet, határtalan örömet adva jelenlétemmel lelkednek. Végtelen szeretettel neveltelek arra, hogy szemedet állandóan fényességes jelenlétemre emeld és ne másra. Én vagyok és mindenkor én voltam egyedüli lelki vezetõd és tanácsadód. A bölcsességbõl adtam lelkednek útmutatást. Nem küldtelek Keletre vagy Nyugatra, és nem küldtelek Északra vagy Délre sem, hogy lelki vezetõt keress, mert lehet-e jobb vezetést adni annál, amit én adok? Egyedül én tudtam betekinteni lelked homályos sötétségébe, hogy igaz ítéletet mondjak legbensõbb énedrõl, és hogy betegségedre irányítsam figyelmedet. És nem késztettelek-e arra, hogy többé ne lázadj ellenem? Nem jelöltem-e ki számodra ösvényt, hogy Nevemmel mint ismertetõ jegyeddel járj rajta, és az én lábnyomaimat kövesd, hogy meg ne inogj járás közben?

Közvetlen bejárást adtam neked Szívembe, hogy kivirágozz és adj állhatatosan hálát nekem. Adj állhatatosan hálát, és én áldozatként fogadom tõled, mert tiszteletet nyújt nekem… Tudd, kedvesem, hogy Nevem hirdetése dicséretet és dicsõítést ad nekem. Szeretlek, Vassula.

A halottak nem tudnak dicsérni engem. Õk mindig hallgatnak. A világ nem tudja áldani Háromságos Szentségemet. Hallgat. A halál árnyéka lopakodik itt is, ott is.
Én jelen vagyok, hatalmam gyógyít és megment, de nézz a mai világra: igen kevesen válaszolnak a kegyelemre, és nem keresnek menedéket bennem, Jahvéban. Igen kevesen félnek engem, Vassula. A halál már itt van az ajtóban, de a világ még most sem hívja segítségül Szent Nevemet. E nemzedék nem akar velem tartani.
Elküldtelek a halál országába, ahol pusztulás és elkeseredés uralkodik sok szívben. Bár már látható az ördög csapdája, a világ fásultságában továbbra is gyûlöli szabályaimat. Állandóan megszegik törvényemet.

³Lelki útmutatót adtál most. Ez lesz küszöbön álló eljövetelem módja. Eljövetelem közületek sokakat megújít és megszabadít bûneitõl. Amikor a megújulás bekövetkezik, sokan öltenek magukra ruházatul engem. A szentek és az angyalok hálát fognak adni Szentlelkem adományáért.

Hogy mi az Úr napja?
Akik kitartóan lázadtak, és még most is lázadnak ellenem, meg fogják tapasztalni azt a napot és minden szenvedését. Az a nap hirtelen villámcsapásként sújt le a bûnösökre, akik maguk is fáklyaként fognak szörnyû tûzzel égni. Igen, úgy lesz, ahogy mondtad, a Föld lángba borul, és az emberek elõtt feltárul lelkiismeretük, mintha kinyilatkoztatást kapnának. Az én napomon isteni tüzem megszelídíti a megátalkodott szívet. A szenvedõ Föld lelkiismeretben és lélekben teljes tudatára ébred tévedésének, elégtelenségének, bûnösségének és törvényellenességének. Rádöbben arra, hogy visszautasította feltámadásomat és mindennapi életetekben való jelenlétemet. Az én napomon megnyílik a menny, és szigorúan meg lesznek ítélve azok, akik isteneknek mondták magukat.

Mondhatja-e valaki, hogy nem tanítottalak benneteket ezekben az években? Nem mutattam-e meg hatalmamat ezekben az években csodák által is? Felmértétek-e valaha Háromságos Szentségem fenségességét és Nevem kifejezhetetlen magasztosságát? Hirdettétek-e valaha nagyságomat vagy szóltatok-e mindent betöltõ ragyogásomról és hatalmamról? Mondom nektek: jaj azoknak, akik az én napomon világosságomon kívül találják magukat… azokat tüzemmel fogom megtisztítani.

Akik azonban megfogadták tanácsaimat és megtartották szereteten alapuló törvényemet, akik a föld sója lettek, azokat nem teszem próbára tüzemmel, mert én vagyok az õ Istenük, és õk elismertek engem mint életük legfõbb Urát. Õket már próbára tettem, és most már az én részeim, állandóan isteni világosságomban, Istennel való egységben élnek.

És ahogy mondtad, leányom, Noé idejében esõt hullattak a felhõk eljövetelemkor. És most tûz fogja lángra gyújtani és próbára tenni a Földet. Az én napom küszöbön áll, és jaj a holttesteknek azon a napon, amikor eljövök! ⁴
Jaj azoknak az én napomon, akik az anyagiaknak szentelték életüket! Tûz lesz az én megjelenésem. Már hallhatók lépéseim, és sokan látják lábnyomaimat. A kegyelem mostani idejében mint irgalom és mint lámpás mutatkoztam meg, ám akkor emésztõ tûzként fogok megjelenni.

Miért gondolja bárki, hogy észrevétlenül fogok elmenni mellette? És még mindig azt hiszitek, hogy a Mester számonkérés nélkül fog átvonulni elõttetek?
Jó lenne ezért mindennap bûnbánatot tartani!

A lélek szintjei

(A 2002. június 1-i üzenet folytatása)

És te, leányom, aki vetõmagjaimat hordozod, dalolj, amikor magot vetsz, és ne nézz hátra! Ahogy már tanítottalak, a teológia lényege az, hogy engem, a te Istenedet szemléled.
Ez a te lelki alapod.
Erre az alapra épülnek a különbözõ szintek.
Az egyik szint Isten megismerését foglalja magában. Ezt a megismerést a Bölcsességtõl lehet elnyerni, nem a könyvekbõl.
A Szentlélek világossága nélkül nem lehet megismerni az Istent, mert rejtve marad. Ez a megismerés ugyanis nem az értelem gyümölcse, hanem Isten önti kegyelmén keresztül abba a lélekbe, akit átalakított úgy, hogy szeretni tudjon.

A lélek szegénysége található a következõ szinten. Az ilyen lélek a Szó hordozója, mert szegénységében engem birtokol, és övé az országom. Az ilyen lélek semmiségében egyedül én létezem ⁵. Egyedül én vagyok az õ Mestere és mindene…

Más szintek is épülnek ugyanerre a lelki alapra.
Egyik ilyen szinten a teremtmény és a Teremtõ között fennálló isteni egység foglal helyet.
Az Isten tökéletes és isteni szépségétõl rabul ejtve a lélek önként borul Isten tüzes ölelésébe. A Teremtõnek ebben az isteni hódításában, mert hódítás és diadal ez, teljesen elárasztom a lelket, és örömömben éppen hogy felfedem elõtte Szent Arcomat, nehogy félelmet keltsek benne. Bár a lélek így csak homályos fényben látja Szent Arcomat, ébredésében megérti, hogy nincs messze a boldogító Isten-látástól. Minthogy látta dicsõségemet és megtapasztalta azt a ragyogó világosságot, ami hirtelen körülvette õt, önként csatlakozik hozzám, összefonódik és eggyé válik velem, az õ Istenével és Teremtõjével… A lélek tökéletes átadottságában én, aki a világosság szerzõje, az élet szerzõje, a szeretet szerzõje és minden adomány szerzõje vagyok, vezetem be õt ebbe az isteni gazdagságba, míg költeményekkel és hittel szólítom meg a lelkét.

Ó Vassula! Mit meg nem tennék az ilyen lélekért! A Bölcsesség lesz mindennapos kísérõ társa, örömének koronája.

Írva van:

Minden lélek, aki az Urat féli…
olyan fogadtatásban részesül,
mint a szûz menyasszony. ⁶

Miután átadta magát, testét és lelkét nekem, a Teremtõjének, az én részemmé vált. Akkor én mint Jegyes, aki örömét leli menyasszonyában, gondoskodom róla, nehogy szükséget szenvedjen valamiben.
A következõ szinten kezdek gondoskodni elszegényedett lelkérõl, és ugyanakkor fogadalmat bízok rá, amit meg kell tartania, miután különleges módon felkészítettem õt arra, hogy feltétel nélkül kövesse a Jegyest. Kísérjen engem, bárhová megyek. Akkor mint Jegyes, aki szereti menyasszonyát, kifejezem iránta érzett isteni szeretetemet, és felékesítem menyasszonyomat a legszebb ékszerekkel, amilyenek a Földön nem találhatók, mert a mennyei tárházakból valók. Bensõséges egyesülésben saját magammal ékesítem fel lelkét, így erõsítem meg õt a köztünk lévõ kölcsönös hûségben és megértésben. Akkor hirtelen az egész világ eltûnik szeme elõl. Megtalálta szabadságát… megtalálta Istenét…
És miközben a szabadság felé repül, ezt fogja mondani:
“Számomra a világ most számûzetés, nem vagyok benne, és közel sem vagyok hozzá. Lelkemet hatalmába ejtette a Te törvényeidre való szüntelen vágyakozás, emberiség Szerelmese. Lelkem Kedvese, készen állok, és szívem arra vár, hogy feltétel nélkül kövessen Téged.”
És én így válaszolok:
“Járj velem, és megtanítalak az igazságosság szabályaira. Én leszek a Nevelõd, és senki más. Füledbe fogom súgni a láthatatlant és az elérhetetlent, ami mégis láthatóvá és elérhetõvé vált Mestered isteni tanítása által. Az élet Szavát ingyen kínálom fel neked…”
Miután igazságossággal kitanítottalak, felemelem lelkedet a következõ szintre.
Azon a szinten, amelyre születésed elõtt meghívást kaptál, a Szentlélek erõsít meg kegyelmével, hogy megmentõ tervem részévé válj, és apostollá tesz téged. Azon a szinten meg fogom mutatni neked az utat, amit szenvedésem felé haladva tettem meg. Mivel engem fogsz szolgálni, szenvedés által fogsz szolgálni. El foglak küldeni, hogy járd be a világot, és hirdesd az igazságot. Meg foglak kérni, hogy tedd kereszténnyé ezt a kereszténységét vesztett nemzedéket, és döntsd le Bábel tornyát. Indítsd bûnbánatra azokat a hitehagyottakat, akik Baált imádják. Mindezt egyik kezedben keresztemmel, a másikban pedig a rózsafüzérrel fogod megtenni…

Meg fogja érezni mindenki, hogy szüksége van a bûnbánatra

(A 2002. június 1-i üzenet folytatása)

És te, leányom, minthogy az én vetõmagomat hordozod, vess lendületesen! Vajon nem tudom-e mindazt, amit mondasz?
Hadd bízzam rád a következõket: szememben vízáradatként gyûlnek a könnyek, amikor látom, hogy száraz és szétszórt csontok között küszködsz. Miként minden apa szenvedne, ha gyermekét e komor helyzetben látná, én, a te Atyád is szenvedek. Elszomorít, hogy látom, amint a halál völgyében holtak kínozzák ⁷ a gyermeket, akit királyi udvaraimban neveltem fel.

A te örökséged az élõk földjén van, hiszen én teremtettelek és tanítottalak a szent bölcsességgel, hogy mindenhol adj tanítást az emberiségnek hatalmam és fenséges dicsõségem tetteirõl. Emlékeztetni kívánom az emberiséget, hogy csak szeretetbõl és irgalomból cselekszem. Ily módon az e nemzedékre esõ ostorcsapások sem jelentenek mást, mint irgalmam bizonyítékát.

Uram, írva van, hogy csupán akarnod kell, és készen áll hatalmad…

Az is meg van írva, hogy a bûn elkövetése után a bûnösnek megadom a bûnbánatot.
Irgalmam üdvös menedékét nagy jóakaratomban egy megújult szívbe helyeztem, amely nagy buzgóságot és õszinteséget mutat majd nekem bûnbánatában.
Valóban, mihelyt megtörténik ez az alázatos cselekedet, bárki megtalálhatja azt a kincset, hogy velem bensõséges kapcsolatban legyen. A bensõséges kapcsolat kincsében az ilyen lélek felfedezi barátságomat. Annál nagyobb az én barátságom, minél õszintébb a bûnbánó lélek. Minden õszintén kimondott szó megerõsíti iránta barátságomat, ami az õ bûnbánatának arányában növekszik.

Írva van:

“Még hozzá kiáltottam számmal,
amikor nyelvem már zenghette dicséretét.
Ha szívemben gonoszság lett volna,
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ámde Isten meghallgatott,
felfigyelt könyörgõ szavamra” ⁸

Meg fogja érezni mindenki, aki szeretne megmenekülni, hogy szüksége van a bûnbánatra, és én meg fogom hallgatni bûnvallomását.
A bûn zsoldja a halál. A bûn olyan, mint a méreg, és minél tovább marad bennetek, annál betegebbek lesztek, és annál közelebb visz a halálhoz. Minél kevésbé akarjátok magatokat megtisztítani tõle, annál erõsebben fenyeget a halál. Megszabadulhattok a bûn mérgétõl és meggyógyulhattok, ha megalázzátok magatokat, és ha ráébredtek, hogy egyetlen lehetõség van a bûneitektõl való megtisztulásra, és ez a bûnbánat.

Mondjátok, ki kockáztatná közületek életét, és ki ne tenne valamit megmentésére, amikor rájön, hogy mérget evett vagy ivott, amitõl meg is halhat? Hogy kigyógyuljatok abból, amit ez a halálos ital okozott, le kell hajtanotok fejeteket, és be kell vallanotok, hogy bûnösök vagytok. Bocsánatot kell kérnetek, akkor megtisztultok a méreg minden keserûségétõl, és megszabadultok a kígyótól is, amelyet bensõtökben tápláltatok egész életetekben. Én pedig, miután megszabadultatok, a bûnök helyét édességemmel töltöm be. ⁹

Igen, mihelyt eltávoznak a bûnök, meggyógyultok és többé nem álltok ellen törvényemnek. Készségesen hátat fordítotok a világnak, mert megpillantjátok dicsõségemet és ragyogásomat. Sugárzó jelenlétem kívül-belül meg fog világítani benneteket.

Írva van:

“Ti vétkeitek és bûneitek miatt
halottak voltatok.
Így éltetek annakidején a világ szokása szerint,
a légûrben uralkodó fejedelem* hatalma alatt.
Ez az a lélek, amely most
a hitetlenség fiaiban mûködik” ¹⁰

Most azonban bûnbánatotokért és az irántatok mutatott kegyelem által életre keltettelek benneteket magamban… Jóindulatomban felfedem elõttetek az élet útját. Többé nem fogtok izzó szénen járni, hanem zafírokon. Az Isten, akit ti egykor kifejezhetetlennek és elérhetetlennek gondoltatok, határtalan örömet ad szívetekbe, amint örömét kinyilvánítja elõttetek:

“Olyanok voltatok egykor, mint a föld,
amelyen csak tövis és bogáncs terem,
valójában lakatlan és megátkozott,
de velem olyanok lesztek,
mint a kedvemre való föld,
amelyet Szentlelkem forrásai öntöznek,
és olyan termést hoztok,
ami elfogadható számomra” ¹¹

Ahogy már mondottam, aki elismer engem, az a tökéletes erényt gyakorolja.
A világnak ma nincs helye számomra. Értéktelen szemét foglalta el helyemet. Lázadók és bûnösök kóborolnak mindenütt, tetteik és szavaik megsértik Háromságos Szentségemet. Arcátlanságukban úgy gondolják, hogy helyemet részben valamiféle önmegvalósításnak, részben olyan törekvésnek kellene elfoglalnia, ami kizárólag rossz tettekre indít. Arcátlanságukban visszautasítják dicsõséges jelenlétem elismerését.

A világ a maga útját járja és önmagát dicsõíti, saját tetteit dicséri, tiszteli és Istent játszik… Azt hiszik, hogy mindent tudnak, pedig valójában semmit sem tudnak. Amíg meg nem ismernek engem arról a sok jóról, ami körülveszi õket, és ameddig fel nem fedeznek engem, olyan erõtlenek maradnak, akár a holttestek…

Napjaitokban az emberek hamis isteneket keresnek ¹² és pogány módszereket követnek ¹³, hogy reményük szerint tudásra és erõre tegyenek szert. A világot elbûvöli a kristályok és a levelek szépsége. Ezeket az én mindenhatóságom fölé helyezik, és ezektõl kérnek gyógyító erõt Szentlelkem kegyes gyógyító ereje helyett.

Ha olyan nagy hatással van rájuk ezek ¹⁴ formája, következtessék ki belõlük, hogy mennyivel hatalmasabb Alkotójuk, aki formát adott a kristályoknak, a leveleknek és mindennek. Még ha õk ¹⁵ keresik is az én jelenlétemet, és ebben az igyekezetükben ejtette zsákmányul õket a megtévesztõ és így vezette félre õket, akkor sem vétlenek, hanem bûnösek, mert nem voltak kitartók. ¹⁶
Ha képesek felkutatni az energiákat és azok nagyságát, a világot és a világmindenséget, hogyan lehetnek ennyire lassúak abban, hogy megtalálják mindezek Alkotóját és Mesterét?

A Sátán azonban újból azzal a hazugsággal vezeti félre a világot, amivel egykor Évát… Hogy Istenné lehetnek õk is ¹⁷, elegek önmagukban és nincs szükségük rám.

Szeretném megújítani e nemzedék hitét

A 2002. június 1-jei üzenet folytatása

(Akkor az Atya fordult hozzám és így szólt:)

Meg fogom újítani szájadat, Vassula, hogy hallhatóvá tedd minden tanításomat és újból elbeszéld minden csodámat. Fontold meg, miképpen hajoltam le hozzád, hogy fenséggel és ragyogással ruházzalak fel téged és mindenkit, aki figyelmet szentel rám.

Szeretném megújítani e nemzedék hitét, gyengéden és részvéttel ápolva benneteket ebben az igen siralmas állapototokban.
Újuljon meg mind a két kezed, és az én Nevemben adj áldást! Újuljon meg jobb kezed, amelyet megáldottam, legyen házam eszköze és zeneszerszáma, amelyen keresztül sokan meghallják Szavaim hangját. Muzsikálj Nevemnek és örömödben énekelj szárnyaim árnyékában!

Ó Vassula, újuljon meg a füled is, hogy meghalljad, amint a Bölcsesség elmondja példabeszédeit, amelyek megszentelnek téged, amint hallgatod, és amelyek a Háromságos Isten felismerését és tudását közlik.
Én városom, Szívem kedvese, légy hûséges hozzám, és kegyelmem továbbra is veled lesz.
Ne feledd származásodat!
Fenségem ragyogása van rajtad! Bátorság! Ne félj!

{Ez az üzenet csak 2002. augusztus 7-én fejezõdött be.}