1998. augusztus 8.
(Miután elmondtam a három imádságot:)
Ó, gyermekem!1 Az Atya, a Fiú és a Szentlélek gyermeke! Én, Jézus, állok elõtted.2 Én gyönyörûségem és én kertem, amelyben megépítettem mennyországomat!3
Mivel közeledik már az a nap, amikor megsemmisülnek mindazok, akik istenségem ellen lázadnak, és meg lesznek fosztva minden támogatójuktól4, egy olyan országba küldelek5, ahol kiterjeszted ágaidat a tenger fölé. Oly nemzethez küldelek6, amely a ti idõtökben ellenáll minden isteni hívásomnak, és amely éjszakája egyik õrületes pillanatában azt mondta: “tennünk kell valamit, hogy elhallgattassuk ennek az asszonynak a hangját.” Odaküldelek kedvesem, ahol Szívem továbbra is úgy zokog miattuk, mint a fuvola… Elküldelek hozzájuk, hogy újból teremjen gyümölcsöt az olajfa és fürtöket a szõlõ.7
… Ó, te õre a toronynak!8 Még meddig mardosod áldozatodat? Hiábavalók lesznek gyûlölködõ fenyegetéseid…
És te 9, aki tömjént égetsz a vadállat elõtt, miképpen jöhetsz hozzám, léphetsz szentélyembe, mutatkozhatsz trónom elõtt e szavakkal: “Biztonságban érzem magam, és vagyok olyan hatalmas, hogy minden királyságot megdönthetek. Biztonságban vagyok, és így továbbra is 10 elkövethetem ezeket az utálatos tetteket. Senki sem látott meg engem.”
Én azonban láttalak. Láttalak téged, és meg foglak mutatni a nemzeteknek… Nézd, mennyire meghamisítottad tieid hazug tollával törvényemet és Oltáriszentségem alapítását! Még mindig azt mondod: “Hiszen nem lát engem Krisztus.” Miképpen lehetséges, hogy te, aki azt állítod, hogy látsz, nem veszed észre, és nem ismered fel Megváltódat és örökségedet? Nálad még a vakond is jobban lát, mert felismeri lakhelyét.
Jöjj és bánd meg bûneidet! Vagy talán képtelen vagy a bánatra? Hullass szemedbõl könnyeket és tarts bûnbánatot! Jöjj, bánd meg teljes szívedbõl bûneidet, én gyengéden átalakítalak, és megbocsátom, amit elkövettél.
Ne sértsd meg többé Szentlelkemet! Megvetem a gõgöt és a fennhéjázást, de ha megbánod, nem kell félned. Látod? Megváltód nyújtja feléd a kezét!
A Szent Isten, aki a papságot adta neked és királyi ruhával ékesített, aki a tekintély jeleivel látott el téged, hogy legeltesd nyáját, most mint apa szól fiához: “A vadállat vagyonából semmit sem örökölsz, fiam, de tõlem, a te Uradtól örök életet kapsz: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged.”
Hallom-e tõled ez áldott szavakat: “Örömtõl ujjongok az Úrban! Háromszorosan Szent Istenemben örvend a lelkem, mert az üdvösség ruhájába, istenségébe öltöztetett engem. És mint a võlegény, aki menyasszonyát ékesíti, soha nem hervadó koszorúval koronázott. Mint ékszerekkel díszes menyasszonyt, úgy ruházott fel ékszereivel.
Gyönyörködjön most bennem Háromságos dicsõségében az én Istenem! Szívemben és csontjaimban virágozzék ki a Tavasz11! Mennyire örvendez a lelkem az Õ istenségében, ami annak a jele, hogy átistenített engem.12
Te, aki minden esztendõben felékesíted a Földet, életet adsz szárazságának, és sokszínû virágágyássá változtatod, jöjj, ékesítsd fel szívemet és változtasd tavasszá, hogy örömükben így kiáltsanak az angyalok:
“Nézd! Jahve tavasza van benne! Most a teremtés Võlegénye beléphet kertjébe, az Õ Paradicsomába. Most az Urak Ura örvendezhet benne, és csodálattal szemlélheti saját tükörképét. A Magasságbelit megilleti a szépség és a dicsõség. Dicsõség ruhája, ne késlekedj: Öltöztesd királyi bíborba gyermekedet!”13
Méltóztass kegyesen meghallgatni engem, szabadíts meg nyomorúságos testemtõl és mindattól, ami az én birodalmam volt, ami hatalmában és rabságában tartott ezen a Földön. Eljövök trónod elé, hogy szeretetem jeléül felkínáljam Neked a szívemet14, az egyetlen dolgot, ami az enyém.
Ó, imádandó Võlegény, változtasd szívemet tiszta szívvé, és isteníts át [részesíts isteni természetedben] a Szentlélek Isten, a Parakletosz isteni hatalma által! Ragyogtasd fel bennem Õt, mint a Parúsziát15, akkor élni fog lelkem és dicsõíteni fog Téged, a Háromságos Egy Istent.”
Akkor én, Jézus Krisztus, így fogok neked válaszolni: “Megjutalmazom alázatodat, és hagyom, hogy feleméssze önmagát az átok. Az már nem lesz többé a te sötét társad, mert te szeretetre váltottad a bûnt, világosságra cserélted a sötétséget. És bár továbbra is testben fogsz élni, a lelked a mennyben jár majd, és szíved, amit nekem adtál, megtartja menyegzõjét. Igen gyermekem, mert miként a võlegény örül a menyasszonyának, úgy fog a te Istened és Mindened örvendezni benned. A végtelen Jóság lesz a rokonod mostantól fogva.”
… és neked, Vassulám, azt mondom: Alkalmas idõben elküldelek hozzájuk, és te megjelensz elõttük. Most felmentelek, gyönyörûségem, hogy más feladataidat is ellásd.16
Azt szeretném, ha olyan lehetnék, mint Mária és nem olyan, mint Márta. Boldog vagyok, amikor itt lehetek Veled, imádandó Istenem, a Te jelenlétedben örvendezve és ünnepelve.
Ne panaszkodj, Vassula! Örvendezz énbennem! Hallgass meg! Megvigasztalna-e téged, ha elmondanám, hogy ebben az irántad érzett, kimondhatatlan szeretetben smaragdként foglaltalak bele királyi koronámba? Megvigasztalna-e, én tulajdonom, ha elmondanám, hogy te vagy az én illatos virágkoszorúm, ami nem hervad el azóta, hogy fejemet ékesíti, és hogy olyan vagy számomra, mint a fülemben zengõ édes muzsika? Megvigasztalna-e, ha elmondanám, hogy te lettél lelki trónom, és amikor meglátogatlak, nálad különleges illatár borít el engem. Az Úr nagylelkûséget kíván. Oly sok pillanatban fordult egyedül csak feléd a szemem és egyedül csak miattad. Ó, Vassula!
Ó, Uram! Magasságos Istenem! Rád csodálkozik a szemem, a lelkem és a szívem… Isteni szereteteddel és királyi bõkezûségeddel valóban foglyul ejtetted szívemet!
És te az enyémet.
Te vagy az én egyedüli Gyönyörûségem!
Te pedig az én egyedüli gyönyörûségem vagy, Vassulám, amikor szemed buzgó lelkesedéssel és szeretettel keres engem. Életet jelent, ha a szívedben õrzöl engem.
Te vagy az Élet…
Én mûvem, rejtõzz el és örvendezz bennem, térj be Megváltód gyönyörûségébe! [Mi mindannyian az Õ teremtésének mûve vagyunk, de itt arra az átváltozásra is utal, amit az Úr megtérésem által vitt végbe bennem.] Én, az Úr, még ennél többet is ki fogok nyilvánítani neked Szívembõl. Jöjj! Megáldalak.
1 Úgy tûnt, hogy Jézus igen vidám.
2 Ugyanakkor azt is hallottam, hogy “vagyok” elõtted.
3 Ugyanakkor azt is hallottam, hogy “királyságomat”.
4 Azt is megértettem, hogy inkább az “eszme” semmisül meg, mint maguk a lázadók.
5 Olaszországba.
6 Rómába, az “örök városba”.
7 I tt csend következett, mintha Krisztus elgondolkodott volna, majd felemelte hangját, mint a bíró.
8 Jézus egy bizonyos személyhez szólt.
9 Jézus itt egy másik személyhez szólt
10 Feltûnés nélkül.
11 Itt Istent jelenti a Tavasz.
12 Részesített isteni természetében vö. 2Pt 1,4.
13 Az angyalok zengik Isten elõtt: “Dicsõség az Õ ruhája!”, mert aki a szentség állapotában van, arról elmondhatjuk, hogy Krisztusba öltözött.
14 És szabad akaratomat is.
15 Jézus második eljövetelét jelenti a parúszia szó
16 A háztartást, természetesen…
