2001. május 21.

¹ Mondottam neked egykor, Vassula, hogy népem, a nyáj erre-arra letért a helyes útról. Ezért adtam e kegyelmi idõt. E kegyelmi idõben ki akartam nyilvánítani Nevem szentségét, hogy visszatérhessenek azok, akik csak e világnak élnek. E kegyelmi idõben azért jövök hozzátok, hogy buzdítsalak titeket: éljetek szentül és kövessétek tanításomat! Az én Nevem sok országba és távoli szigetre eljutott. Ahogy mondottam, bejártam az egész világot kiáltásommal, hogy minden fül meghalljon és felfedezzen engem. Az áthatolhatatlan szívnek különleges kegyelmeket adtam, hogy isteni világosságom sugaraival megnyissam, és mint fényözön felragyogtam azokban a szívekben is.

Mit is mondjak ma?
Vajon elmulasztottam táplálni nyájamat? Elfordítottam-e szememet valaha is betegeitekrõl és az elhagyottakról? Nem egyengettem-e ösvényeteket, hogy járás közben ne essetek el? Nem mutattam-e meg nektek irgalmam mélységét? Nem léptem-e közbe, amikor láttam, hogy közületek sokan tartanak lefelé a halál útján, és oly messze vannak az élet ösvényétõl?

Ám jaj! Oly sokan lázadnak még ellenem!… ahogy korábban már mondottam a jóknak és a rosszaknak. Nem mondtam-e neked, leányom, hogy menj és mondd meg mindenkinek, a jóknak és a rosszaknak:
“Hallhatóvá teszem hangom a magasságokból. Hangosan kiáltok, hogy mindenki meghallja, a jók és a rosszak. Hangom valóban eljutott a világ minden sarkába.
A jóknak éppúgy meg kell térniük, mint a rosszaknak!
A jóknak azért, mert nem teszik meg pontosan akaratomat és nem imádkoznak helyesen. Közülük sokan csak szavakkal közelednek hozzám.
A rosszaknak pedig azért, mert szívük keménysége és velem szemben tanúsított közömbösségük miatt folytonosan halálos bûnöket követnek el.”

Megmondom neked, hogy mirõl van szó. A Szentírás arra tanít benneteket, hogy ha megfogtátok az eke szarvát, ne nézzetek hátra, mert nem lesztek alkalmasak arra, hogy bemenjetek Isten országába. Amikor még a bûn rabszolgái voltatok, nem éreztétek, hogy becsületesnek kell lennetek. És mi lett a következménye? Semmi más azon kívül, ami miatt most pirulnotok kell, mert az ilyen viselkedés a halálba torkollik.

Most azonban újból megmutattam nektek az utat, és ti megszabadultatok bûneitek és vétkeitek mocsarából. Isten rabszolgái lettetek, és olyan jutalmat kaptok, ami megszentelõdésetekhez vezet és végül mennyei otthonotokba visz benneteket.

A bûn fizetsége a halál. Az adomány, amit én adok nektek, az örök élet Jézus Krisztusban, az én Fiamban. Vassiliki, a bûnben töltött élet börtöne után szabad emberré tettelek, hogy az erények útján haladj, amit mindannyiatok számára készítettem. A kegyelem által oly dolgokat mutattam neked, amelyekrõl semmit sem tudtál. A kegyelmeknek ebben az idõszakában megmutattam nektek ragyogásomat, és bár közületek sokakra kiárasztottam e kegyelmeket, még mindig sokan vannak távol tõlem.

Amikor e nemzedékkel megismertettem üzenetemet, hangosan kürtölték: “Jöjjetek és hallgassátok Isten Szavát!” Tömegesen jöttek az emberek, küldöttem köré gyûltek, hogy Szavamat hallgassák.
Meghallgatták, de soha nem értették meg teljesen Szavaimat. És még mindig hallgatják és olvassák, de a Szó nem járja át Szívüket, és továbbra is olvassák, de szívük távol van tõlem.

Nem követik Szavaimat. Inkább jeleket keresnek az égen, mert szívük még nem értem dobog. Közömbösen hallgatják Szavamat, és ezért nem valósítják meg a gyakorlatban.
Közöttetek van Isten országa, de nem látjátok, mert nem bántátok meg bûneiteket és nem adtatok helyet számomra. Amennyiben ez a csoda - mert csoda az, amikor beszélek - semmit sem jelentett nektek és nem is látjátok, akkor ti, akik ily sokat kaptatok, miképpen remélitek, hogy üres kézzel bejuttok a mennyországba? Igen közel van hozzátok az Isten, hogy van az, hogy nem látjátok Õt? Nem hallottátok, hogy az angyalok meghívtak benneteket lakomámra? Nem láttátok kezem nagyságát? Amikor én kiáltok, megrendül a világ, és sok ország meginog.

Azt kérdezted tõlem, leányom, hogy mikor hirdetek égzengés közben ítéletet?
Õszintén megmondom: Amikor letelik az irgalomnak és kegyelemnek ez az ideje.
Azután azt kérted tõlem, hogy erõs kezem mentsen meg benneteket az ellenségtõl.
Veletek voltam egész idõ alatt, és ti még nem láttátok erõs kezem? Ünnepélyesen kijelentem, aki bûnbánat által mutat igyekezetet és vissza akar térni hozzám, azt részesíteni fogom a Szentlélek keresztségében, hogy tiszta legyen hozzám hasonlóan.

Azt mondod, hogy az ellenség kihív engem. Igen õ mindig is kihívott, de nem tanítottalak-e meg arra benneteket, hogy ellenálljatok neki? ² Nem álltam-e mindig ki amellett, hogy megmentsem a nyájat az ördög mocsarából? Az ördögnek nincs hatalma azok felett, akik belém vannak gyökerezve. Viszont azok, akiknek szíve még a mocsárban van, mint Bírójukat fognak meglátni engem azon a napon, amikor majd hozzám kiáltanak.

Az irgalomnak ebben az idejében azonban irgalmassággal jövök és költeményekben szólok hozzátok. Vallás és erény minden kimondott szavam. A boldogság olajával kenem fel azokat, akik közelednek hozzám, és megjelölöm õket homlokukon. Ezekben az idõkben így közeledem hozzátok. Közeledésem megváltás, megmentõ segítség, irgalom. Ha felfognátok, mit kínálok fel nektek, nem álldogálnátok itt tétlenül, hanem kinyitnátok szívetek ajtaját és szeretettel fogadnátok engem.

Elárasztalak benneteket csodákkal, hogy készenlétbe helyezzem lelketeket, és alkalmasok legyetek arra, hogy országomba lépjetek.

Te pedig, leányom, aki az én kertemben laksz, maradj békés, hogy figyelhess hangomra! Megáldalak téged és mindazokat, akiket neked adtam, hogy segítsenek az egység keresztjét hordozni, amit Fiam bízott rád.
Ne bánkódj azok miatt, akik figyelmen kívül hagyják mindazt a jót, amit mûvem ad, és azok miatt sem, akik nem hisznek benne. Egy napon majd megtörnek büszke hullámaik.
Látni fogod hatalmamat, amikor mûvem megsokszorozódik és megérinti ezt a bûnbe merült világot.
Jöjj, maradj elmélkedésben jelenlétemben! Veled vagyok.