1990. március 2.
Jézus ismét találkozott velem szenvedésében és keresztjén.
A következõ célokért osztozunk szenvedésemben, gyermekem: a lelkek megtéréséért, engesztelésül mindazokért, akik elferdítik Szavamat; azokért a tanítókért, akik azt állítják, hogy nem támadtam fel Testemmel együtt; azokért, akik azzal fojtanak el, hogy megoszlást szítanak enyéim között; azért a kétszínûségért, ami azok között uralkodik, akik helytartómat körülveszik; azért a kétszínûségért, ami azok között uralkodik, akik békéért és egységért kiáltanak, de maguk nem tesznek érte semmit; azokért, akik elfojtják Szentlelkem hangját; és mindazokért, akik továbbra is nagy gonoszságban élnek az ég alatt. Kedvesem, adj elégtételt ezekért a lelkekért, akik óráról órára a Kálváriára visznek. Mindez az engesztelés nem lesz hiábavaló.
A Szeretet is veled lesz!1 Jöjj!
1 Jézus úgy értette, hogy amikor átélem ma délután szenvedését.
