A nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.
A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére.
Erich Fromm
A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)
Aki engedelmeskedik, mindig jól cselekszik. - Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy az egyes esetekben mindig megcselekszem, amit kívánnak tőlem, hanem azt a benső elkötelezettséget, amellyel kiszolgáltatom magam Isten akaratának. És nem fogcsikorgatva hajlok meg szándékai előtt, hanem saját akaratommá teszem az Ő akaratát.
Mivel a bűn az ember engedetlensége által jött be a világba, így csak engedelmesség által lehet a bűn rabságából megszabadulni. Az engedelmesség út a szabadsághoz. Mennél inkább engedelmeskedünk a kinyilatkoztatott igazságnak, annál inkább szabadokká válunk. Mivel azonban az ember a saját erejéből nem tud megszabadulni a bűntől, így ahhoz kell segítségért fordulnia, Akinek van hatalma megtenni azt. Ha az ember szívből vissza akar térni szerető Atyjához, akkor Isten olyan erőket mozgósít, amelyek ezt lehetővé is teszik. Így nyerhet az ember rövid földi engedelmessége által örökké tartó csodálatos szabadságot.
Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék...
Kierkegaard
Az időt nem ragadhatjuk meg. De hagyhatjuk, hogy az idő által Isten ragadjon meg bennünket. És ezzel mi ragadhatjuk meg az Életet. (Gyökössy Endre)
Bár mi nem kerestük Istent, Ő keresett bennünket, hogy mi is kereshessük Őt.
Szent Ágoston
Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül. (John Bunyan)
Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt.
Wass Albert
Tények kellenek itt is. Hiába hirdetem Jézus szabadítását, ha én magam hajlandó nem vagyok a halálba adni életem. Tények beszélnek.
(Molnár Mária)
Virágdíszbe öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek; ezt nem lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan, mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok lehetséges ünnepi esemény közül, hanem van valami "földöntúli" tartalma is, mert valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a templomban az oltár előtt? Gyakori vélekedés: az is csak egy ceremónia, egy új papír. Pedig a templomi esküvő a házasság szentsége kiszolgáltatásának első pillanata, hogy azután ez a szentség-kiszolgáltatás egy életen át megszakítás nélkül folytatódjék. A házasság szentségének kiszolgáltatója ugyanis nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat, annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert.
A házasságnak maga Isten a szerzője, mert Isten a férfi és a nő szívébe oltotta a vágyat, hogy valakinek magát elajándékozva kiegészüljön, "és ketten egy testté legyenek" (Ter 2 24). Ezért Isten megáldja a házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten kimondta rájuk a maga IGEN-jét, egymásnak rendelte őket. Amikor pedig a menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az IGEN-t, Isten akaratát teljesítik. És történjék most már bármi, Isten az IGEN-t soha vissza nem vonja, áldása végleges. A szentségi házasság tehát nem csak addig létezik, és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat együtt.
Isten kölcsönös önátadásra hívja a házasságban élőket. Ez a teljes és kölcsönös önátadás, a "felette nagy titok" (l. Ef 5, 32), maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás szentsége. Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok maradéktalanul az ő boldogsága lenni. A keresztény házastársak sajátos ajándékokkal, kegyelmekkel rendelkeznek, ezek erejével segítik egymást a házaséletben, a gyermek elfogadásában és nevelésében. E kegyelem forrása Krisztus, aki "velük marad" a házasság nehéz perceiben is, amikor "esteledik", és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és termékeny szeretettel szeressék.
Korunkban a szeretet sokak számára "énközpontúvá" vált, a szeretet minőségét azon mérik le, hogy "engem boldoggá tesz-e, vagy sem". Jézus a házasság szentségében élőket a "teközpontú" szeretet gyakorlására hívja meg: Add életedet a másikért! Önmagát állítja elénk például: "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jn 13,34) Önmagáról pedig így vall: "az életemet ... Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól." (Jn 10,18) A szentség erejében válik képessé az ember a mind önzetlenebb szeretetre és a legteljesebb kibontakozásra.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen lenni, akik valóban egyek Vele, akik nem csak mellette, külső szemlélőként, hanem Vele eleven közösségben élnek, azaz "úgy szeretik egymást, ahogy Ő szeret minket."
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus önmagát adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. A mai ember személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és ezt befedi biológiai lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy két biliárdgolyó ütközik, ahogy az autóbuszon két ember válla összekoccan. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban az ember részt vesz a másik életében. "Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14, 23) A személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük nagyobb mozgásteret nyer. Sohase feledjük személy voltunkat, sohase érjük be puszta biológiai együttléttel! A csak a biológia síkján mozgó házasságban könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap vele; a megfogant élet az abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet távolítani. Korunk egyik veszélye, hogy az ember önmagát biológiai lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az élethez való viszonyára.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor is szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus a Tóbiás könyvéből származó ószövetségi "amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd"-el szemben az újszövetségi "amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd"-et állítja elénk. Az ószövetségi tézist követők életében stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, nem bántjuk egymást, és elvárjuk, hogy a másik se bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, lemondással, adakozással, áldozatvállalással, és így szüntelenül adott a szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció. Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság szentsége teremtette egységet mind a házasságban élők, mind a család, mind pedig a külvilág akkor fogja megtapasztalni, ha a szeretet eleven kommunikációja él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére.
Erich Fromm
A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)
Aki engedelmeskedik, mindig jól cselekszik. - Az engedelmesség nem azt jelenti, hogy az egyes esetekben mindig megcselekszem, amit kívánnak tőlem, hanem azt a benső elkötelezettséget, amellyel kiszolgáltatom magam Isten akaratának. És nem fogcsikorgatva hajlok meg szándékai előtt, hanem saját akaratommá teszem az Ő akaratát.
Mivel a bűn az ember engedetlensége által jött be a világba, így csak engedelmesség által lehet a bűn rabságából megszabadulni. Az engedelmesség út a szabadsághoz. Mennél inkább engedelmeskedünk a kinyilatkoztatott igazságnak, annál inkább szabadokká válunk. Mivel azonban az ember a saját erejéből nem tud megszabadulni a bűntől, így ahhoz kell segítségért fordulnia, Akinek van hatalma megtenni azt. Ha az ember szívből vissza akar térni szerető Atyjához, akkor Isten olyan erőket mozgósít, amelyek ezt lehetővé is teszik. Így nyerhet az ember rövid földi engedelmessége által örökké tartó csodálatos szabadságot.
Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék...
Kierkegaard
Az időt nem ragadhatjuk meg. De hagyhatjuk, hogy az idő által Isten ragadjon meg bennünket. És ezzel mi ragadhatjuk meg az Életet. (Gyökössy Endre)
Bár mi nem kerestük Istent, Ő keresett bennünket, hogy mi is kereshessük Őt.
Szent Ágoston
Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül. (John Bunyan)
Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt.
Wass Albert
„Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak és dicséretét kapuidnak.” (Ézs 60,18)
Melyik az az ország, amelyikben nincs háború, erőszak, pusztítás? Jó lenne odaköltözni, letelepedési engedélyt kérni. Ott lakni és örökös állampolgárává válni. E földön minden országban van erőszak és pusztítás… mégsem reménytelen a helyzetünk. Pünkösd ünnepén a szívünk különösen tele van hálával. Isten gyermekei már itt az ő országának tagjai, és – ígéretének értelmében – biztonságban érezhetik magukat jelenük és jövőjük felől. A szabadító Isten már itt magához ölel, Szentlelkével ad bizonyosságot, és nekünk küldetésünk, hogy az erőszak és a romlás közepette a szeretet, a megbocsátás, a béke evangéliumát hirdessük, a fényt a sötétségben. Jövel, Szentlélek, adj örvendező szívet és rólad tanúságot tévő életet! (Kőháti Dorottya)
„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)
Többen úgy gondolják még a mai időkben is, hogy a világban tapasztalható sok nyomorúság, éhezés és háború Isten büntetése. Valóban csak ítélet ez? Hisz Isten valójában nem büntetni akar, hanem megmenteni! Ő nem keményszívű, hanem jóságos… Jézus úgy tanította imádkozni övéit, hogy a mennyei Atyát láthassák benne. Ezt azonban csak az tudja, aki már megtapasztalta: belebukunk a saját elképzeléseinkbe, de az utolsó pillanatban megoldást kap az életünk. Van megtérés és újrakezdés. Váljon személyes imádságunkká a 118. zsoltár! (Missura Tibor)
Melyik az az ország, amelyikben nincs háború, erőszak, pusztítás? Jó lenne odaköltözni, letelepedési engedélyt kérni. Ott lakni és örökös állampolgárává válni. E földön minden országban van erőszak és pusztítás… mégsem reménytelen a helyzetünk. Pünkösd ünnepén a szívünk különösen tele van hálával. Isten gyermekei már itt az ő országának tagjai, és – ígéretének értelmében – biztonságban érezhetik magukat jelenük és jövőjük felől. A szabadító Isten már itt magához ölel, Szentlelkével ad bizonyosságot, és nekünk küldetésünk, hogy az erőszak és a romlás közepette a szeretet, a megbocsátás, a béke evangéliumát hirdessük, a fényt a sötétségben. Jövel, Szentlélek, adj örvendező szívet és rólad tanúságot tévő életet! (Kőháti Dorottya)
„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)
Többen úgy gondolják még a mai időkben is, hogy a világban tapasztalható sok nyomorúság, éhezés és háború Isten büntetése. Valóban csak ítélet ez? Hisz Isten valójában nem büntetni akar, hanem megmenteni! Ő nem keményszívű, hanem jóságos… Jézus úgy tanította imádkozni övéit, hogy a mennyei Atyát láthassák benne. Ezt azonban csak az tudja, aki már megtapasztalta: belebukunk a saját elképzeléseinkbe, de az utolsó pillanatban megoldást kap az életünk. Van megtérés és újrakezdés. Váljon személyes imádságunkká a 118. zsoltár! (Missura Tibor)
„Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)
Ma újra ezzel a csodálatos mondattal indulhat a hetünk. Biztató szó, drága ígéret, különleges lehetőség ez a heti ige. Nyugtalan világunkban nyugtalan szívünk és életünk nincs hontalanságra és kilátástalanságra ítélve. Terheinket letehetjük, fáradtságunkat feloldhatjuk, békességünket megtalálhatjuk – nála. A hívás nekünk szól. (Hafenscher Károly [ifj.])
„Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon.” (Zsolt 141,4)
Sokkal boldogabb lenne az élet, ha Isten nem engedné meg a rosszat. Ha megállítaná a kezünket, a szívünket, a gondolatainkat, amikor az rosszra hajol. Csakhogy ez nem így működik. Minden élethelyzetben döntés elé kerülünk: az Isten szerintit választjuk-e? Kísérje e zsoltárvers mai napunkat, s legyen fohászként szívünkben, hogy őrá figyelve ne hajoljunk a rosszra! (Hulej Enikő)
Ma újra ezzel a csodálatos mondattal indulhat a hetünk. Biztató szó, drága ígéret, különleges lehetőség ez a heti ige. Nyugtalan világunkban nyugtalan szívünk és életünk nincs hontalanságra és kilátástalanságra ítélve. Terheinket letehetjük, fáradtságunkat feloldhatjuk, békességünket megtalálhatjuk – nála. A hívás nekünk szól. (Hafenscher Károly [ifj.])
„Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon.” (Zsolt 141,4)
Sokkal boldogabb lenne az élet, ha Isten nem engedné meg a rosszat. Ha megállítaná a kezünket, a szívünket, a gondolatainkat, amikor az rosszra hajol. Csakhogy ez nem így működik. Minden élethelyzetben döntés elé kerülünk: az Isten szerintit választjuk-e? Kísérje e zsoltárvers mai napunkat, s legyen fohászként szívünkben, hogy őrá figyelve ne hajoljunk a rosszra! (Hulej Enikő)
Tények kellenek itt is. Hiába hirdetem Jézus szabadítását, ha én magam hajlandó nem vagyok a halálba adni életem. Tények beszélnek.
(Molnár Mária)
Virágdíszbe öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek; ezt nem lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan, mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok lehetséges ünnepi esemény közül, hanem van valami "földöntúli" tartalma is, mert valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a templomban az oltár előtt? Gyakori vélekedés: az is csak egy ceremónia, egy új papír. Pedig a templomi esküvő a házasság szentsége kiszolgáltatásának első pillanata, hogy azután ez a szentség-kiszolgáltatás egy életen át megszakítás nélkül folytatódjék. A házasság szentségének kiszolgáltatója ugyanis nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat, annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert.
A házasságnak maga Isten a szerzője, mert Isten a férfi és a nő szívébe oltotta a vágyat, hogy valakinek magát elajándékozva kiegészüljön, "és ketten egy testté legyenek" (Ter 2 24). Ezért Isten megáldja a házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten kimondta rájuk a maga IGEN-jét, egymásnak rendelte őket. Amikor pedig a menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az IGEN-t, Isten akaratát teljesítik. És történjék most már bármi, Isten az IGEN-t soha vissza nem vonja, áldása végleges. A szentségi házasság tehát nem csak addig létezik, és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat együtt.
Isten kölcsönös önátadásra hívja a házasságban élőket. Ez a teljes és kölcsönös önátadás, a "felette nagy titok" (l. Ef 5, 32), maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás szentsége. Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok maradéktalanul az ő boldogsága lenni. A keresztény házastársak sajátos ajándékokkal, kegyelmekkel rendelkeznek, ezek erejével segítik egymást a házaséletben, a gyermek elfogadásában és nevelésében. E kegyelem forrása Krisztus, aki "velük marad" a házasság nehéz perceiben is, amikor "esteledik", és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és termékeny szeretettel szeressék.
Korunkban a szeretet sokak számára "énközpontúvá" vált, a szeretet minőségét azon mérik le, hogy "engem boldoggá tesz-e, vagy sem". Jézus a házasság szentségében élőket a "teközpontú" szeretet gyakorlására hívja meg: Add életedet a másikért! Önmagát állítja elénk például: "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jn 13,34) Önmagáról pedig így vall: "az életemet ... Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól." (Jn 10,18) A szentség erejében válik képessé az ember a mind önzetlenebb szeretetre és a legteljesebb kibontakozásra.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen lenni, akik valóban egyek Vele, akik nem csak mellette, külső szemlélőként, hanem Vele eleven közösségben élnek, azaz "úgy szeretik egymást, ahogy Ő szeret minket."
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus önmagát adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. A mai ember személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és ezt befedi biológiai lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy két biliárdgolyó ütközik, ahogy az autóbuszon két ember válla összekoccan. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban az ember részt vesz a másik életében. "Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14, 23) A személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük nagyobb mozgásteret nyer. Sohase feledjük személy voltunkat, sohase érjük be puszta biológiai együttléttel! A csak a biológia síkján mozgó házasságban könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap vele; a megfogant élet az abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet távolítani. Korunk egyik veszélye, hogy az ember önmagát biológiai lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az élethez való viszonyára.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor is szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus a Tóbiás könyvéből származó ószövetségi "amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd"-el szemben az újszövetségi "amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd"-et állítja elénk. Az ószövetségi tézist követők életében stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, nem bántjuk egymást, és elvárjuk, hogy a másik se bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, lemondással, adakozással, áldozatvállalással, és így szüntelenül adott a szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció. Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság szentsége teremtette egységet mind a házasságban élők, mind a család, mind pedig a külvilág akkor fogja megtapasztalni, ha a szeretet eleven kommunikációja él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
