Japán, 1997. június 23.

Vassulám, légy békében! Imádkozzunk az Atyához!

Atyám,
hûséges szeretetedben
fordulj Japán felé!
Siess hozzá irgalmadban!
Hallgasd meg a szegényt
és a nyomorúságost!
Megmentõ hatalmaddal
keltsd életre Japánt,
hogy Téged dicsõítsen!
Ó gyengéd Atyám!
Tanítsd õket törvényedre
gyermekkoruktól kezdve,
hogy hirdessék csodáidat
és szüntelen himnuszként
a Neked szóló himnuszt!
Legyen ez a nemzet
Himnuszhoz szóló himnusz,
a tömjén
ellenállhatatlan illata!
Hozzád könyörgök,
ó Uram, és kérlek Téged,
hogy jöjj Szavaddal
e nemzethez!.
Amen.

. Igen, a mindenség Ura mindig szerette õt. ¹ …Beszélj, Vassulám, amikor én beszélek, légy az én ajkam és dicsõíts meg engem!

(Az Úr öt héten keresztül látott vendégül engem Japánban. Sok kis találkozót szerveztek. Még ateisták és buddhisták is eljöttek, hogy hallják Isten szavait. Öt imacsoport követi most az “Igaz élet Istenben” lelkiséget. Tokióban három csoport van, és van csoport Sapporóban és Kobéban is.)