1987. április 16.
Vassula, jelen voltam templomomban. Keresztem elõtt jártam. Néhány pillanatig megálltam elõtted. 1 
Leányom, vártam rád ezekben az években, hogy itt légy hõn szeretett templomomban! . 2
Uram és Megváltóm, Te valóban kerestél engem, megtaláltál, és visszahoztál magadhoz és Egyházadba. Évek teltek el…Évekig vártál rám!!
Keresztem elõtt maradtam, és sorban mindenkit megáldottam, aki eljött, hogy imádjon engem.
A szent keresztet a templom közepére állították és sorban megcsókolta mindenki, aki elment elõtte.
1Elég különös volt, hogy a kereszt körmenete alatt váratlanul odébb kellett mennünk, hogy helyet adjunk a papnak, aki a szent keresztet vitte - több mint két méter magas volt a feszület. A ministránsok nagy gyertyákkal követték õt. A pap nem látta a homály miatt, hogy merre megy, és egyenesen felém tartott. Amikor ezt észrevette, megállt néhány másodpercre elõttem, míg útját újra meg nem találta. Unokatestvérem, aki velem volt, azonnal észrevette ezt. Szívem megdobbant, amint szemben álltam a hatalmas kereszttel. Nem tudtam hátrébb menni, mivel mögöttem a tömeg gyertyákat gyújtott. Nem tudtam megmozdulni.
2Idõsebb fiam keresztelése óta - azt hiszem 15 éve - nem voltam ebben a templomban
