1995. október 17.
Egyenesítsd ki ösvényünket!
A Te aklod nyája vagyunk,
és bízom benne, hogy hûséges szeretetedben
sorra visszaviszed eltévedt juhaidat
nyájadba.
Te voltál az, Pásztorom,
aki kiemeltél engem e bûnös világ közepébõl.
áldott legyen háromszorosan Szent Neved!
Lelkem felüdülése,
tökéletes Szépség,
nyisd ki méznél édesebb ajkadat,
és nyilvánítsd ki
törvényed csodáit,
hogy sokan megszabaduljanak!
áradjon hûséges szereteted
az egész teremtésre!
Légy kegyes, nagylelkû és irgalmas hozzánk,
hogy megnyíljon szemünk,
és Háromságos Szentségedre emeljük tekintetünket! Amen.
Én, Jézus, megáldalak. Fogd meg hatalmas kezemet, vezetni foglak. Mindenkor gyönyörûségemet lelem abban, hogy vezetlek, és Szent Társad vagyok életutadon. Tudod ezt? Megadtam neked a szív szabadságát. Lelkem által kapod meg szabadságodat, az Õ Tisztító tüze mos tisztára téged. Ahol Lelkem van, ott szabadság van, mert jelenléte megújít és átváltoztat. Újjászületésed nem halandó ivadéktól való, hanem Szentlelkemtõl. Szívem öröme, engedd meg, hogy hálóként használjalak, hogy sok lelket keltsek életre ebben a szabadságban! Szeress és vigasztalj engem! Veled vagyok. Dicsõítsd és áldd háromszorosan Szent Nevemet!
