1988. március 31.

Vassula, soha ne kételkedj abban, hogy én, az Úr vagyok az. Ne félj, én vagyok az, Jézus. ¹

Vassula, én vagyok az, Jézus, a te Szabadítód, aki megmentett és életre keltett a halálból. Jöjj, ne félj!… Segíteni akarok Egyházamon. Eretnekség járja át az Egyházat összezavarva az igazságot, és ez megoszlást kelt közöttetek. Eltávolít benneteket az igazságtól. Egyházamnak új életre kell támadnia! Imádkozz azokért a papokért, püspökökért és bíborosokért, akiknek semmijük sincsen, amivel bárányaimat táplálhatnák. Ez lett eltávolodásuk eredménye. Tétlenek voltak, és most is azok. Sohasem az én érdekeimet, hanem a magukét keresték. Pusztaságot teremtettek magukban, és ezt õk is tudják. A pusztaság egyetlen bárányt sem vonz, mindegyik elkószál és elvándorol, mert nincs pásztoruk, aki vigyázna rájuk, szeretné, oltalmazná és táplálná õket.

Sok csodát tettem a világban az idõk kezdete óta. Kedvesem, azzal, hogy a világ elveti mennyei mûveimet, minden reményetektõl megfoszt, és eltávolít titeket tõlem. Haragom ezért fellobban az ilyen pásztorok ellen. Közel van már az idõ, amikor egy nagy jel, egy lenyûgözõ jel által - felfedem elõttük dicsõségemet, hogy megértsék, mekkorát tévedtek. Ezt a jelet azért kapjátok, hogy sokan higgyenek. Imádkozz, mert közel az idõ! Imádkozz a béke és a szeretet dicsõséges visszatéréséért!