Saint Louis, 1996. november 18.
Te vagy az Élet és a Világosság bennünk,
dicséretet mondok
háromszorosan Szent Nevednek.
Igézze meg a jóság lelkemet,
hogy tükörképedben élhessek.
Te, aki mindenütt jelen vagy,
Szívem öröme és békéje,
jelenléted megnyugtat,
õszinteséged lángot gyújt bennem
és megmutatja,
hogy a Jóság ivadéka vagyok.
Dicsõség legyen
háromszorosan
Szent Urunknak!
Alleluja!
Szeretett gyermekem! Szentséges Szívem remeg a meghatottságtól. Mennyire vágytam erre, hogy ivadékom egy napon e szavakkal forduljon hozzám! Szavaid az örökkévalóságtól kezdve Szívembe voltak írva és én türelmesen vártam. Ó, mindig türelmesen vártam, hogy végre kimondd e szavakat!
Örvendj most jelenlétemnek igyál belõlem és egyél belõlem!… Nem hiába munkálkodtam benned, hogy felneveljelek.
Örvendj e kimeríthetetlen gazdagságnak, amelyet a ti idõtökre tettem félre és mutasd meg a világnak, ennek a világnak, amely hideggé vált és nem tud szeretni. Mutasd meg kimeríthetetlen kincsemet minden nemzetnek, és mondd meg nekik, hogy Szentséges Szívemnél nagyobb ajándékot nem kaphatnak.
És te, maradékom, áldd meg Nevemben gyermekeimet, azokat, akik elkísértek téged, mert nekem adták idejüket. 1 Igen! Szívem a könnyekig elérzékenyült. Szeretlek benneteket, teljes Szívembõl szeretlek… IC
1 Jézus hangja újból remegett a meghatottságtól.
