Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. március 14. 02:57 - Andre Lowoa

A lelki növekedés jele nem annyira az, hogy többé már nem esünk el, hanem hogy képesek vagyunk gyorsan felkelni a bukások után.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.


A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.

De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy pontosan tudná "hová?" és "miért?". Hatalmas keresztet kell cipelnie, de nekivág az útnak.


A türelem mindent elér.

Avilai Szent Teréz


Akinek szeretete önmagán nem terjed túl, az Krisztus ellensége.


Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem akarja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy.


Az igazi hit váltó, melyen a kibocsátó és elfogadó: Isten. Mi csak forgatók vagyunk, és ha mi fizetésképtelenné válunk is, Ő mindenkor beváltja.


„Az Úr leveszi népéről a gyalázatot az egész földön.” (Ézs 25,8b)

Laetare vasárnapja a böjti öröm vasárnapja: az evangéliumban Jézus az élet kenyereként mutatkozik be népe előtt. Nem a földi javakban bővölködő életet ígér övéinek, hanem az életben való bővölködést: akik Jézussal mint az élet kenyerével táplálkoznak, azoknak a halálban is az élet bőségében lesz részük. Amikor eljön a végső beteljesedés napja – amiről a próféta beszél –, ez mindenki számára nyilvánvalóvá lesz. Addig viszont rejtve van, és úgy tűnik, hogy a halálban nincs különbség hívők és nem hívők között: az enyészet vermében mindnyájukra ugyanaz a gyalázat vár. De akik ebben az életben Jézuséi voltak, azokról elvétetik a romlandóság gyalázata.
(Véghelyi Antal)


Azok, akik a hobbijukat hivatásukká emelik, életüket nem a tévé előtt élik. Más emberek életét nézni messze nem olyan izgalmas, mint a sajátodat élni.
(Andrew Matthews)


Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.


- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Félünk.
- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Leesünk.
- Gyertek el a peremig!

És eljöttek.
És lelökte őket.

Ők meg repültek.

Guillaume Apollinaire


Ha él még benned a remény a jóra,
vágyakozzál édes Megváltódra.
Ő eljön hozzád és szeretetét adja,
ha a szíved Őt, őszintén akarja.
Csak nyisd imára ajkad s kulcsold össze kezed,
s lelked megérintheti az Isteni szívet.
A mennyei tűz átjár, de mégsem éget,
csak tisztít és emel, fel az egekig téged.
Leomlanak a falak, melyek elválasztanak Tőle,
s már csak a határtalan szeretetét érzed, ami árad Belőle.
Szabadság ez mely ki nem mondható,
szárnyal a lélek, de szavakba nem foglalható,
s hogy átéld a lét e csodás titkát,
valld Uradnak, Jézust az Égi Királyt.
Szerelme a tiszta szó, mely az igazság forrásából fakad,
gyógyulás a léleknek, csak ez az igazi vigasz.
Mindig jól és mindig jót, csak Rá emeld tekinteted,
Ő adja a szót s a módot miként cselekedhess.
Örökké Rá figyelj, ez az élet nagy titka,
nem engedi, hogy hibázz, csak Benne maradhatsz tiszta.
S mikor hálát adsz mindenért, már nem kötelességből teszed,
szeretete átjár s csordultig lesz szíved,
s ha akarnád sem tudnád tartani magad,
egész lényed hálává válik, pillanatok alatt.
Engedd el könnyeid, mert tisztára mosnak,
s mikor Istenedért sírsz, veled angyalok dalolnak.


Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.

Paulo Coelho


 Isten nem aszerint méri adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.


„Szenteltessék meg a te neved.” (Mt 6,9)

„Isten neve amúgy is szent, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy nekünk is szent legyen.” (Luther Márton: Kis káté) Isten kiárasztotta ránk szentségét, és naponként hív a megszentelődésre. „Szentek legyetek – mondja –, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” (3Móz 19,2) A könyvtáros bélyegzője megjelöli a könyvet, hogy mindenki láthassa, hova is tartozik az adott kiadvány. Isten a keresztvízzel fogadott szent népe tagjává, azóta igéjével igazgat, terelget, hogy a hétköznapok istentiszteletein, iskolában, munkában, családi életünkben, járásunkban-kelésünkben megszenteltessék az ő neve.
(Szarka István)


Tovább egyedül
hogyan is vonszolnám?
Kezedbe teszem le,
Uram, a sorsom.

Vedd a kezedbe,
vidd a keresztre,
fogadd magadhoz,
kösd a kegyelembe!

Látod, én vesztettem,
harcold meg,
kérlek Te a harcom!

ÁMEN
Hajdú Zoltán Levente
komment
süti beállítások módosítása