1988. augusztus 26.

(Meghívást kaptam, hogy találkozzak néhány szélsõséges muzulmánnal, valamint két imámjukkal és sejkjükkel. Teológus barátommal mentem el hozzájuk. Az egészet azért rendezték, hogy elítéljenek engem és titokban ördögûzést hajtsanak végre rajtam. Meg is tették, de minthogy nem találtak bennem gonosz lelket, elvesztették hidegvérüket, és igen agresszívvá váltak, különösen, amikor üzenetet kaptam részükre, egy szeretet-üzenetet. Mivel engem teljesen nyugodtnak láttak, még jobban feldühödtek. Azzal vádoltak, hogy hazug vagyok és csaló. Azt mondták, hogy Te, Uram nem vagy a Szeretet Istene. Teológus barátommal együtt nyugodtan felkeltünk és otthagytuk õket.)

Uram, ha nem Svájcban vagyunk, talán meg is öltek volna bennünket?

Vassulám a szeretet az elsõ, a Szeretet Istene vagyok. Emlékezz, hogyan tanítottalak arra, hogy a szeretet a gyökér! Példát is mondtam neked erre a jó fáról, amely jó gyümölcsöt terem. Ez a fa a tökéletes fa, mert szeretet a gyökere, ágai az erények, és mind jó. A szeretet gyökere nélkül ennek a fának nem lesznek erény ágai, és így gyümölcsei sém. Ha olyan fát látsz, amelyik terméketlen, vagy gyümölcse rothadt, ismerd fel gyermekem, hogy gyökere a létezõ legrosszabb bûn. Bizony mondom, hogy minden erény gyökerét SZERETETNEK hívják. Szeretet vagyok. Én vagyok az a Gyökér, amely benneteket táplál és széppé tesz. Jöjj és Jegy bennem, akkor örökké fogsz élni.