1990. december 18.

Bensõmben érzem, hogy életem Istenben most újabb szakaszába lép. Úgy érzem magamat mint a diák, aki felsõbb osztályba kerül, ahol majd komolyabb munkát kell végeznie…

Uram?

Én vagyok. Fogd meg a kezem, és mondd velem ezt az imát:

“Atyám, fogadj el mindent, amim csak van! Amen.”

Ajánlj fel mindent az Atyának, és megmenekülsz.
Ne félj Tõle! Hagyatkozz Rá! Vassula, engedd, hogy benned lélegezzem! Bízzál, mert veled vagyok!

Olvasd el Izajás 55. fejezetét!

Vassula, fûzd hozzá e mondatokat a találkozónak szóló üzenetemhez:
Ma azért jövök hozzátok, hogy megmondjam nektek, milyen teljes az örömöm! Mivel én vagyok az, akit kerestek, és messzirõl jöttetek ide, hogy meghallgassatok, megmondom nektek, drága, szeretett gyermekeim: Én, a ti Istenetek rátok mosolygok! Maradjatok szeretetemben! Imádkozzatok a békéért, és legyetek az igazság tanúi! Én, az Isten, veletek vagyok, és megáldalak benneteket.