1988. március 1.

Én vagyok. ¹

Valahányszor látsz engem, mosolyodj rám! Igen, virágom, maradj Szabadítód mellett. Jöjj, imádkozzunk az Atyához:

Tekints le Uram arra, ami szemed elõtt áll.
A nyomorúságot látod, bocsáss meg nekem Atyám, mert nem vagyok méltó kegyelmeidre.
Semmit sem érdemlek, mert semmi vagyok.
Végtelen jóságodban engedd meg ennek a semminek,
hogy Rád támaszkodhassék. Nyomorúságom és semmiségem ellenére is szeretlek, jóságos Atyám.
Szükségem van erõdre, hogy tudjak dolgozni, és mindent megtegyek,
amit kegyelmeddel meg kell tennem. Amen.

Ó Vassula, keresd és kövesd erényeimet, és növekedj bennük! - Én, az Úr, semmiséged ellenére is szeretlek. Mindig támaszkodj rám, mindenben segítek neked, bízzál bennem és engedd meg, hogy mindvégig mint vakot vezesselek! Idõnként válladra ,, teszem keresztemet, hogy hordozd. Én és te, te és én. Én megpihenek benned, te meg énbennem. Én vagyok a Hûség, és sohasem hagylak el! Szerezz nekem több örömet azzal, hogy lelkedet teljesen az én mûveimnek szenteled. Hûségesnek kell lenned fogadalmadhoz, a hûség fogadalmához, igen Ó mennyire vártam tõled ezeket a szavakat, mennyire vágytam hallani tõled ezeket a szavakat!

Uram, segíts nekem, hogy megtartsam fogadalmamat, nem bízom magamban!

Ne félj. Mindig emlékeztetni foglak, mivel ismerem kimondhatatlan gyengeségedet. Törékeny vagy, de erõmmel megszüntetem gyengeségedet. Emlékezz jelenlétemre, mi ketten, mindenkor és mindörökké. Szeress, remélj és higgy! Én, az Úr Jézus Krisztus sohasem hagylak el.